Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
V. Szüleim története - A magyarországi évek
hallotta, apám megvette „Mackó Muki”79 történeteit. Diti annyira megszerette ezeket a történeteket, hogy ezentúl előnyben részesítette őket minden más gyermekmesével szemben. Nemcsak megjegyezte az egyes történeteket, hanem ki is kérdezte a felolvasó felnőtteket. És jaj, ha nem szóról szóra tudták idézni a szöveget. Akkor Ditike mérges lett, mintha a felnőtt készakarva akarta volna megmásítani a történetet. Fő áldozata nagyanyám lett, aki a legtöbb időt töltötte a családtagok közt unokájával. Ha nem mondta helyesen a történetet, akkor Diti szinte hisztériás dühkitöréseket produkált, spricceltek a könnyei. Sok évvel később Diti egyrészt nevetve, de másrészt sajnálkozva mondta nekem, hogy milyen igazságtalan volt a jóságos nagymamával szemben. Mikor aztán két évvel később már maga is olvasni tudott, már nem volt szükség felolvasóra, hanem Diti maga falhatta kedvenc gyerekkönyveit Mackó Mukiról és társairól. Mátyásföldre gyakran jöttek játszani Ditihez a Markovich fiúk, Dodó (Tivadar) és Öcsi (Aladár). A gyerekek nagyon összeszoktak, úgyhogy kedvenc játszópajtásai lettek egymásnak. A képek a hármuk társaságát mutatja a kertben felállított gyerekbútorral. Öcsit és Dodót minden tavasszal kopaszra nyírták, apjuk szerint ez később dús hajnövést volt hivatva eredményezni. A gyerekeknek láthatóan tetszett a fényképezés, szépen kiöltöztetve, öntudatosan helyezkednek el a kamera előtt. Talán csak Öcsike néz egy kicsit félszegen a fényképezőgép lencséjébe, nem tud még sokat kezdeni ezzel a művelettel. Nem tudhatja még, 79 „Mackó Muki” után keresve, az Interneten az Országos Széchenyi Könyvtár lapjain megtaláltam a barátságos medve teremtőjének, Sebők Zsigmondnak a rövid biográfiáját „A magyar irodalom arcképcsarnoka” gyűjteményben (http://mek.niif.hu/01100/01149/html/sebok.htm). Az alábbi kivonatos idézet Mackó Muki regényfigurájára is kitér: „Sebők Zsigmond (1861-1916). A magyar gyermekirodalom klasszikusa: ö teremtette meg Dörmögő Dömötör, Zebulon és Dorka, Róka Miska, Malac Misi feledhetetlen alakjait. Aligha volt valaki is az irodalomtörténetben - talán az egész világirodalom-történetben -, aki úgy tudott volna a nyolc és tizenkét év közötti kezdő olvasóknak mesélni, hogy ennyi derűs, de még felnőttkorban is igaznak bizonyuló embertípust rajzoljon meg állatalakjaiban, és köréjük még némi ironikus társadalomkritikát is előkészítsen. (...) Az évtized Magyarországának sajátos körképe bontakozott Mackó Muki kalandjaiból a gyermek olvasó elé. A Mackó-könyvek sajátossága, hogy állatalakjai benne élnek az akkori Magyarország mindennapjaiban, emberek közt járnak, és az emberek emberszámba veszik őket. Mackó Muki jómódú máramarosi méztermelő, akinek szenvedélye az utazás. (...) Jellemző, ahogy Mackó Muki Budapestre utaztában a vonatban azt tanácsolja unokaöccsének és unokahúgának, Zebulonnak és Dorkának: „Budapesten azután ne dörmögjetek, nehogy észrevegyék, hogy medvék vagytok." A kor sváb és zsidó felnőttjei ugyanígy intették gyermekeiket, nehogy svábosan vagy zsidó- san beszéljenek. (...)” 232
