Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

V. Szüleim története - A magyarországi évek

művén. Amellett rendkívül termékenyek voltak ezek az évek más festmények tekinte­tében is, rengeteg tájkép, ala­kos kompozíció, női akt és csendélet került ki az ecsete alól. Közben Thorma János és felesége Budapestre is elláto­gatott többször. A Berki csa­lád révén, mely továbbra is Kiskunhalason lakott és szoros kapcsolatban volt a nagybányaiakkal, szüleimmel is találkoztak. Apám mint gyerek már korábban is találkozott Thorma Jánossal, és bár hosszú évekig nem látták egymást, a harmincas évek elején felújították a kapcsolatot. Anyám egy későbbi leveléből és elbeszéléseiből tudom, hogyjános bácsi és Margit néni meglátogatták szüléimét Mátyásföldön, apám bemutatta nekik anyámat és a kis Diákét, akivel a nagybányai rokonok szívesen eljátszadoztak. Szüleim büszkék voltak a híres rokonra, rokonszenvesnek találták fiatal feleségét és hazautazásuk után is tartották a nagybányaiakkal a kapcsolatot. A nagybányai festőiskolában azonban, melynek vezetését Thorma János két festő­társa, Mikola András és Krizsán János vette át, megsokasodtak a bajok. Thorma az iskolával szoros kapcsolatot tartott, hiszen annak egyik épületében élt feleségével együtt és mint díszelnököt az új vezetők tájékoztatták az iskola ügyeiről. A harmincas évek elején a román hatóságok elkezdtek kellemetlenkedni, ami csak a melléktünete volt a nagy politikának. Mint Réti István írja könyvében, az egymással tülekedő román politi­kai pártok a magyarság gyűlöletében vetélkedtek egymással, és az oláh politikusok haza- fiságukat minél nagyobb magyarellenességgel igyekezték bizonyítani. A gyűlöletnek ez áradatába természetesen a nagybányai festőkolónia is belekerült. A iskolát és vezetőit feljelentésekben és újságcikkekben magyar sovinizmussal, irredentizmussal és revizio- nizmussal vádolták, kifogásolták, hogy a tanárok és növendékek többsége magyar volt. Ezek a támadások később az iskola megszűnéséhez vezettek, de erről majd később lesz szó, amikor az időrendben oda érünk. Tekintsük meg most a kiskunhalasi Berki családot. 1920-ban meghalt 68 éves korá­ban Berki Antal ügyvéd és földbirtokos (feleségének anyja Thorma Katalin volt), akinél apám gyerekkorában több nyári vakációt töltött el. Egykori játszópajtása, Berki Gyula, aki a hivatásos katonatiszti pályát választotta és a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémián avatták hadnaggyá, még a háború alatt. A háború után leszerelt a katonaság­ból és Kiskunhalason gazdálkodott földbirtokán. A húszas évek elején megnősült, Parragh Ilonát, egy másodfokú unokatestvérét vette el feleségül. Két fiuk született, Miklós 1922-ben és Dénes 1925-ben. A család jómódban élt, a gyerekek mellé Ausztriá­225

Next

/
Oldalképek
Tartalom