Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora

péntek”-en a new yorki Wall Streeten a részvények értéke hirtelen lezuhant, és magával rántotta a világ összes többi tőzsdéjét. Spiegel gyorsan eladta a részvényeket, de azokért már csak a harmad vagy negyed árat kapta előző értéküknek. így történt, hogy Tibornak egyszerre csak 15.000 pengő adóssága volt barátjánál.

Apámnak roppant kellemeden volt, de kénytelen volt bevallani a malőrt menyasszonyának. Janka, aki már el volt foglalva az esküvő előkészületeivel, nem tudott más kiutat, mint azt, hogy Tibornak leendő apósához kell fordulnia. Apám megbeszélte az ügyet nagyapámmal és kérte, hogy segítsen az ügy rendezésében. Nagyapám nagyot nyelt, de megnyugtatta Tibort, hogy majd elintézi az adósságot Spiegelnél. Nagyapámat a tőzsde-krach különben nem éritette, mert pénzét takarékbetétben tartotta. Soha nem vásárolt részvényeket és még kötvényeket sem igen, amióta a hadikölcsönökkel történt veszteség érte.

Tibor rendkívül hálás volt nagyapámnak, és miután ezt az akadályt sikerült eltávolítani, most már teljes erővel tervezhették az esküvőt. Anyám huszonegyedik születésnapjára tűzték ki az esküvő napját és nagyszüleim elkezdték beszerezni a kelengyét (ágynemű, porcelán étkészlet, ezüst evőeszköz, stb). Abban állapodtak meg a jegyespárral, hogy nem vesznek ki külön lakást, hanem egyelőre nagyszüleim mátyásföldi házának egy külön lakosztályában fognak lakni. Mentek a meghívások a rokonsághoz, a barátokhoz, továbbá tervezték a templomi szertartást és az ünnepi vacsorát.

Az esküvő előtt még egy meglepetés várt a családra. Kitudódott, hogy Margit nagy- néném viszonyt kezdett Henci fia házitanítójával, Tóth Zoltánnal. A család nem örült túlságosan a hírnek, hiszen Zoli több mint tíz évvel fiatalabb volt Margitnál. Másrészt megértették Margitot, aki magányos életet élt, és mint elvált asszonynak, az akkori idők szokásainak megfelelően, nem volt sok esélye új élettársat találni.

Végülis a család tudomásul vette a helyzetet, és Zolit bevette a családi körbe, mivel kedves és jó kedélyű fiatalember volt, és mert úgy látszott, hogy Margit és ő valóban szeretik egymást. Margit fia, Henci, az új helyzettel nehezen barátkozott meg, és tartózkodóan viselkedett Zolival. De Henci nagyon szerette anyját, és ezért végül megbékélt annak új élettársával. Zoli különben szorgalmasan járt az egyetemre és egymásután rakta le kötelező vizsgáit. Az volt a terve, hogy tanulmányai befejezése után mint ügyvéd fog irodát nyitni, miután ügyvédbojtárként egy kis gyakorlatot szerzett.

Szüleim 1930. március 25-én a józsefvárosi plébániatemplomban házasodtak meg. Egy az esküvőn készült képet már láttunk a Thorma családról szóló, az apám történetét ismertető szakaszban. Itt csak az ünnepi vacsoránál készült fényképet mutatom be. A vacsorát különben nagyszüleim Kisstáció utcai lakásában rendezték.

Az asztalfőn az ifjú pár látható, mellettük a két anyós ül. Anyám oldalán (illetve a kép bal szélén) apai nagyanyámat, Thorma Józsefné Herrmann Margitot lehet látni, apám mellett pedig anyai nagyanyám, Holzmann Henrikné, Badal Julianna látható. Mellettük áll nagyapám, Holzmann Henrik, valamint Galiotti Henci, az akkor 13 éves unokatestvérem. A jobboldalt ülők középről balra: páter Zimány, az eskető pap és anyám egykori hittantanára, aztán Markovich Boriska és Tivadar, egy számomra isme203