Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora

lánya. Károlyról jobbra viszont, sötét ruhában, Margit nagynénémet vélem felismerni. Valamilyen különleges alkalom lehetett, hogy Margit és Kuka elmentek Károlyék üzemébe, nyilván ezért került sor fényképezésre is. A képen látható többi személy nem ismerős, feltehetően Károly alkalmazottai lehetnek, akik a különböző mángorló-gépek, vasalóasztalok és ruhaszállító kosarak mögött sorakoztak fel.

Károly és családja különben gyakran járt ki Mátyásföldre, különösen gyerekei voltak sokszor ott és a villa parkjában játszottak. Egy ilyen alkalomkor fényképeztek is, mint a mellékelt kép mutatja.

A kép két oldalán anyám és Boriska látható. Középen széken ül a józsefvárosi plébános, aki sok családi eseményben működött közre. Az esküvői és keresztelési szertartásokat eddig ő végezte és nagyszüleien gyakran meghívták házukba, úgyhogy egy hosszú évekig fennálló barátság keletkezett a pap és a Holzmann család között. Jobboldalt mögötte Margit nagynéném és a fiúk a háttérben a két Henrik, baloldalt Holzmann Károly és Vilma fia (beceneve „Peni”), jobboldalt Galiotti Margit és Ödön fia (beceneve, mint tudjuk, „Hen- ci”). A kislány Boriska és Margit között pedig ugyancsak Károly és Vilma gyereke, Márta (beceneve „Cini”). A gyerekek szerettek Mátyásföldre járni, általában Károly vitte ki őket autóján. Az autóról anyám gyakran mesélt: elég öreg és rozoga jármű volt, amely valamilyen műszaki hiba miatt sokszor leállt, de akkor Károly rögtön nekiállt megjavítani (akár csak egy kis darab dróttal) ami, a vele utazó testvérei nem kis csodálkozására, mindig rövid időn belül sikerült is neki.

Az ország álalános helyzetét illetően, Bethlen István miniszterelnök munkájának eredményeképpen Magyarország helyzete egyre inkább konszolidálódott, mint gazdasági, mint pénzügyi téren és a közrend is megint a háború előtti szintet érte el.

Amint az ország általános helyzete, úgy a Holzmann család anyagi háttere is állandóan javult az 1920-as években. A mosoda és a Colortex szövetfestőüzem kielégítően működött, és számottevő, folytonos jövedelmet biztosított a család számára. Mátyásföldön és Pesten a személyzet is gyarapodott. Nagyapám ismét autót vett, amelyhez megint sofőrre is szükség volt, aki különben a kertész és a házmester feladatait is végezte. Amellett szobalányt és szakácsnőt is alkalmaztak és ott volt persze Kuka a „mindenes”, aki hol a gyárban, hol a pesti és hol a mátyásföldi lakásban segített ki.

194