Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora

nyekre, ami nagymértékben hozzájárult zenei műveltségük fejlesztéséhez. A zene mindkét lányt érdekelte, a zene iránti érdeklődés és szeretet egész életükben megma­radt. Minden nyugodt hangulatban haladt, amikor egyszerre csak nagy robajjal becsapott a családi életbe egy váratlan esemény. Nagyapám egy reggel kinyitj a az új ságot, és az első oldalon olvassa a hírt, hogy baleset történt a Margitszigeten, mégpedig egy kétszemélyes hintó felborult, mert a hintót húzó ló megvadult és belerohant egy nagy virágágyba. A kocsiban, a lap szerint, Galiotti Ödön és egy ismert színésznő ült és szerencsére csak könnyebb sérülést szenvedtek. Nagyapám rögtön Ödönért kiabált, aki szégyenkezve előkerült. Ödön mindent bevallott, t.i. hogy sétakocsikázni volt a színésznővel a homokfutó­ján, amelybe a fickós „Gyuri” lova volt befogva. Amikor a Margithídról befordultak a szigetre, a bejáratnál egy nagy kerek virágágy volt és annak vörös színű virágai annyira megvaditották Gyurit, hogy az belevágtatott a virágágyba. Ettől a homokfutó felborult, a két utasa kiesett a kocsiból. Nagyapám ráfogta Ödönre, hogy viszonya van a színész­nővel, amit az kisebb habozás után be is vallott. Ezzel kirobbant a botrány. Margit, amikor megtudta a történteket, mérgében és csalódásában önkívületbe esett és kijelen­tette, ezzel betelt a pohár és el akar válni Ödöntől. Nagyszüleim belátták, hogy ez az egyetlen megoldás, holott a válás abban az időben nagy ritkaság volt, és magában is bot­rányos cselekedetnek számított. De mindenki belátta, hogy Margit és Ödön házassága rossz, és Ödön nem fog megváltozni. így végül elindították a válópert és még 1923-ban elváltak. Margit és Henci fia beköltöztek a Kisstáció utcai lakásba, míg nagyszüleim két kisebbik lányukkal továbbra is Mátyásföldön maradtak. Ez a megoldás azért volt előnyös, mert Margit, aki már előzőleg is tevékenyen részt vett az üzem adminisztrációjában és irányításában, az üzem közvetlen közelében lakva még hatékonyabban tudta ezeket a feladatokat elvégezni. Nagyapám t.i. az utóbbi időben betegség miatt többször nem tudott bejárni az üzembe. Az orvosok megállapították, hogy cukorbajban szenved, és ezért óvnia kell magát. Örömteli esemény volt 1924-ben Schäffler Poldika és Mátyás harmadik gyerekének a születése, egy kisfiúnak, aki a Miklós nevet kapta. Ezután, mivel már több unokájuk volt, Holzmann Henriket és Juliannát, nagyszüleimet, mindinkább „Nagypapádnak és „Nagymamádnak hívták. E nevek használata úgy terjedt el a családban, hogy ha „a Nagypapá”-t vagy „a Nagymamá”-t emlegette valaki, akkor mindenki tudta hogy őróluk volt szó, és nem valamelyik másik nagyszülőről a családban. 1925-ben XI. Pius pápa Szent Evet hirdetett, és ezzel kapcsolatban nagy ünnepsé­geket terveztek Rómában. A katolikus Angolkisasszonyok intézete ezért kiválasztott apácák számára római társasutazást szervezett, amelyen tanulók is részt vehettek. Egy ilyen út akkoriban nagyon költséges volt, és csak kifejezetten jómódú emberek enged­hették meg maguknak. Mivel Boriska ekkor már nem járt iskolába (1925-ben 18 éves volt, és a középiskolát már befejezte), csak Jankának (ő akkor 16 éves volt) lehetett az iskola által tervezett római útban résztvenni. Janka közben a középiskola negyedik 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom