Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)

IV. Anyai nagyszüleim története és anyám gyerekkora

Nagyapám 1912-ben egy új autót vett, ez alkalommal egy amerikai nyitott Studeba- ker-t amely meg van örökítve a következő képen a családdal. Rajta a háttérben állnak (balról jobbra) Margit és Poldika, előttük ülnek (ugyancsak balról) Janka, nagyanyám, egy ismeretlen nő (feltehetően a német nevelőnő), Boriska, a sofőr és nagyapám.

Nagyapám üzeme 1912 és 1914 között tovább fejlődött és gyarapodott, a gyári személyzet majd százhúsz munkással elérte a legmagasabb létszámát. Nagyszüleim anyagi helyzete biztonságosnak és megingadhatatlannak látszott, nemcsak jómódúak voltak, hanem kifejezetten gazdagok. Nagyapám ennek tudatában volt, és ezt két kis gyermekének is tudomására hozta. Édesanyám többször emlegette, hogy apja azt szokta neki és Boriska nővérének mondogatni, hogy bármi történjék, az ő jövőjük mindenképpen biztosítva van, sohasem fognak szükséget szenvedni, anyagi gondjaik nem lesznek, egész életükre elég lesz a vagyon, amit örökölni fognak: „Ha kanállal eszitek is a pénzt, akkor sem fogjátok soha elfogyasztani tudni.” A két kislánynak ez a mondás nagyon tetszett és apjuk iránti csodálatuk még nőtt.

Nagyapám továbbra is utazgatott külföldi ipari vásárokra, ahol új gépeket és más felszerelési berendezéseket vásárolt. Egyszer elvitte magával feleségét valamint Boris- kát és Jankát is, akkori német nevelőkisasszonyukkal együtt, a prágai vásárra. Erre mindketten még ötven év múlva is nevetve emlékeztek. A gyerekek akkor t.i. különösen élvezték az általuk kitalált német-magyar szóviccet, amellyel a prágai szállodájukban

168