Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
szabadidejében is. Régi katonabajtársa volt a galíciai hadszíntéren töltött időből Spiegel Nándor, egy zsidó származású banktisztviselő, aki sikeresen ügyködött a börzén. Ruttkai Antal meg iskolatársa volt az István utcai gimnáziumban. Őt eredetileg Rosenbergnek hívták és családjáé volt a Divatcsarnok áruház, ott dolgozott Ruttkai Antal is mint osztályvezető. Apám ezekkel és más fiatalemberekkel töltötte budapesti legényéveit, sokat szórakoztak és mulattak együtt. Nők is bizonyára játszottak szerepet ezekben a legényévekben, de róluk nem tudok beszámolni, mert apám sem érintette elbeszéléseiben ezt a témát. Mindenesetre kellemes idők lehettek apám számára ezek az évek, de akadtak kelle- meden élmények is. Egy ilyen akkor történt, amikor egy este apám megint felügyeleti szolgálatban volt a Moulin Rouge mulatóban. A lokál telve volt, és éppen egy táncműsort mutattak be, amikor egyszerre egy pezsgőspalack repült a színpadra, ahol nagy durranással szétrobbant. Mindenki megmerevedett. Apám, aki a földszinten ült egy külön asztalnál, gyorsan abba az irányba nézett, ahonnan gondolta, hogy az üveget dobták. Egy emeleti páholyban egy férfi karját látta meg, amely abban a pillanatban eltűnt. Egy pincér is arra a páholyra mutogatott, apámnak jelezve, hogy onnan dobták az üveget. Közben a színpadon egy táncosnő összeesett, akit az üvegszilánkok megsebeztek. Kollégái siettek segítségére. Apám felugrott és szaladt a lépcsőhöz, fel az emeletre. Felrántotta a páholy ajtaját: egy elegáns, frakkba öltözött, vigyorgó férfi ült vele szemben, erősen ittas állapotban, több nő társaságában. Nem volt kétség, ő dobta a palackot. Apám nyakonfogta és kiráncigálta a folyosóra. Ott igazoltatni akarta, de az ember csak imbolygóit és értheteden szavakat mormogott. Közben az üzletvezető már telefonált a közeli őrszobára, ahonnan hamar két közrendőr érkezett. Apám utasította őket, hogy vigyék be az embert a kerületi kapitányságra, de ő is velük ment, hogy mindjárt felvehesse az esetről a jegyzőkönyvet. Az utcán a delinkvens a friss levegőtől úgylátszik kissé magáhoztért, de ettől nem szelídebb, hanem agresszívebb lett. Kitépte magát a rendőrök fogásából, apámnak támadt, szidni és sértegetni kezdte, botját felemelte támadó mozdulattal. Apám visszaintette a két rendőrt, és egyetien ütéssel a földre küldte a randalírozót. Aztán a rendőrök felemelték a knock-out-olt embert, bevitték a kapitányságra és apám megírta a jelentést az ügyről. Másnapra nagy zűr kavarodott az ügyből. Ügyvédek jelentek meg, befolyásos emberek tiltakoztak, ajtók csapkodtak, telefondrótok izzani látszottak. Kiderült a pezs- gőpalack-dobáló kiléte: báró Radvánszky (keresztnevére nem emlékszem), országgyűlési képviselő. Mint ilyen, mentelmi jogára (immunitásra) hivatkozhatott, ügyvédei a legfelsőbb rendőri hatóságoknál tiltakoztak a fogdába zárása miatt. Rögtön ki is engedték és apám ellen eljárást kérelmeztek az ügyvédek önhatalmaskodás, testi sértés, hatáskör túllépése, stb. miatt. Apámat az ügyészség kihallgatta és elöljárói kénytelenek voltak vizsgálatot indítani ellene. Végül az ügy elsimult, a nyomozást leállították és a vizsgálatot beszüntették. A tanúk kihallgatása után az eset világos volt és apám elöljárói nem találtak kiverni valót az ügyben tanúsított magatartásában. Ennek ellenére az ellenfél ügyvédei minden követ megmozgattak, hogy apámnak kellemetlenkedjenek. Amikor 122
