Thorma Gábor: A Thorma család krónikája - Thorma János Múzeum könyvei 36. (München-Kiskunhalas, 2012)
II. Apai nagyszüleim története és apám fiatalkora
Egyetemi tanulmányok a proletárdiktatúra és az ellenforradalom idejében Apám 1919. február 27-én felutazott Budapestre, ahol a rendőrfőkapitányságon kinevezték rendőrdíjnoknak. Ezzel felvették a rendőrség kötelékébe és a bűnügyi osztályra osztották be, az árdrágító ügyekkel foglalkozó csoportba. Itt rövid ideig teljesített szolgálatot, ez idő alatt ismerkedett az árdrágítással kapcsolatos fogalmakkal és eljárásokkal. Március közepén, mint feletteseivel előzőleg megállapodott, szabadságot kért, hogy folytathassa egyetemi tanulmányait. Nyárig szabadságra küldték, díjnoki fizetését azonban tovább folyósították. Itt most egy pillantást kellene vetni az általános helyzet alakulására Magyarországon, amely ezekben a hónapokban meglehetősen mozgalmas volt. Az 1918 novemberében alakult forradalmi kormány sok új rendszabályt léptetett érvénybe, mint pl. az általános választójogot. Azonkívül földreformot helyeztek kilátásba és elkezdték a közigazgatás „demokratizálását”, ami számos régóta szolgáló, tapasztalt közhivatalnok elbocsájtását jelentette. Ezeket új, fiatal tisztviselőkkel helyettesítették (ennek az intézkedésnek lett apám haszonélvezője, mint újdonsült rendőrdíj- nok). A hadsereget a kormány feloszlatta, a frontokról továbbra is özönlöttek haza az elbocsájtott katonák. Az ország határain katasztrofális helyzet keletkezett. Északon a csehek, keleten a románok és délen a szerbek hatoltak be mélyen magyar területre, azzal a céllal, hogy „visszaszerezzék” a szerintük országaiknak „a magyarok által évszázadok óta megszállt területeit, és felszabadítsák elnyomott etnikai népcsoportjait”. Ez a folyamat lépcsőzetesen történt, minden pár héten a román, cseh és szerb csapatok újabb előnyomulással próbálkoztak, ami ellen a magyar kormány tiltakozott, de amit a fegyverszünet aláírója, a balkáni francia hadsereg főparancsnoka engedélyezett. Mivel a hadügyminiszter a hazatérő katonák nagy részét elbocsájtotta (mint apámat is), és új hadsereget nem szervezett, az országnak nem volt számottevő védereje, amivel a szomszéd országok betolakodó katonaságának ellen tudott volna állni. Budapesten 1919 elején megjelentek az Antant-államok képviselői és katonai missziókat rendeztek be, amelyek hivatva voltak a fegyverszüneti egyezmény és az eljövendő békeszerződés betartását felülvizsgálni. A francia, angol, olasz és amerikai katonai missziók a következő hónapokban többször beavatkoztak a magyarországi belpolitika alakulásába. A közvéleményt nyugtalanította, hogy folytonosan idegen csapatok, csehek, románok, szerbek, nyomulnak előre Magyarország területére. Az Oroszországból tömegesen hazatérő hadifoglyok és az ipari munkásság egy része a forradalom radikalizálását követelte. Államosítás, „szocializálás”, földreform voltak a legtöbbet hangoztatott szólamok. A kormány engedményeket tett, földreformtörvényt hozott, elkezdték az államosításokat. Ugyanakkor a Szociáldemokrata Pártban a baloldali csoport egyre erélyesebben követelte az együttműködést az újonnan keletkezett Kommunista Párttal, amely szovjet példára a polgári demokráciát „proletárdiktatúrá”-val akarta felváltani. A kormány helyzete az utca hangos követelései folytán belpolitikailag egyre 105
