Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
Szilády Áron igazi nagyságában akkor állt előttem, amikor Pestre följutva nagy mohósággal faltam a pesti nagy papok prédikációit. Amikor azokat sorban meghallgattam, akik hírességek voltak, s akikről már előzőén, teológustársaimtól, sokat hallottam. Szememben, mert minden papot Sziládyhoz mértem, mindenki törpe volt, sőt egyesek nagyon silánynak tűntek föl nekem, meg még inkább idegennek. A pesti katedrákon abban az időben dr. Szabó Aladár81 volt a szememben a legkülönb, csak annak az idegenszerűsége bántott. Petri Elek száraz, üres ember benyomását tette rám, aki sekélyessége mellett még néha dadogott is. Amikor a teológián az egy hivatás ígérete alatt különböző helyekről összeverődött fiatalság ismerkedett, s első élményeinket közöltük egymással, a pesti papokat vettük sorba, s aztán mindegyikőnk a magunk papjához mérten bíráltuk a pesti nagyságokat. Voltak, akik bámulattal adóztak, mert az ő falujuk papja silány volt, de többen akadtak, akik a pestieket nem tartotta különbnek, mint saját papjaikat; de mi Halasról mind az öten egyforma áhítattal vallottuk, hogy Szilády Áronhoz nem mérhető senki. Hírből mindenki ismerte, csak egyesek akadtak, akik a „korral való haladását” kétségbe vonták, mert ez a szólam akkor vált divatossá a teológián. Nem tartották „modern igehirdetőnek”, mert hát csak „vénülő emberré vált” az is, ha a maga korában akármilyen kiválóság is volt. Az ifjúság a mi lelkes szavaink s bámuló kifejezéseink után ugyan kíváncsian várták az őszi közgyűlést, amelyikre ő is fel szokott menni. 1912-ben költözött be a teológia a mostani épületébe, s az egyházkerületi székházat is akkor avatták föl; s akkor őszön, valamikor november végén, tartották meg benne az első közgyűlést. Mi is éhes kíváncsisággal s izgalommal vártuk ezt a nagy alkalmat, amelyik összeölelte a Dunamelléki kerület összes kiválóságát s jeles papjait, akik aztán nagy ünnepélyességgel el is foglalták a nagy pompával fölszerelt teremben díszes helyüket. Az emelvényen foglalt helyet reverendában, derekán selyem cingulussal, díszes selyem palástjával Baksay Sándor82 püspök jobbján Darányi Ignác83 főgondnok. A püspök balján az emelvényen az esperesek, a főgondnok jobbján az egyházmegyei gondnokok. Szembe velük az asztal körül az egyházkerületi főtisztviselők, szemben egymással a világiak és egyháziak. Majd tekintélyük szerint a nagyérdemű tanácsbírák, egyházmegye küldöttek, mind ékesen és tudatos sorrendben. Az utolsó sor középút melletti sorok egyik székén szerényen ült Szilády Áron, aki mint tanácsbíró volt a közgyűlés tagja. A fölszentelő ima, majd a tagok üdvözlése s a gyűlés formai megnyitása után következett az első ülés fényképben való megörökítése, azért a rendező kérte a közgyűlés tagjait, hogy székeiken a háttal ülők forduljanak meg, az ajtó felé, ahol a gépet a világítás miatt el lehetett helyezni. Én teológustársaimmal együtt ezt a hallgatóság számára kijelölt helyről néztem, s élesen megfigyeltem mindenki hátrafordulását, a géphez igazodását, az ünnepélyes pózokat. Láttam azt is, amint Szilády egy futó tekintettel visszafordult ugyan, de csak hogy meglássa bizonnyal, hogy mely ponttól kell óvakodnia, aztán hátat fordított mindennek, s nézett komolyan előre. A képen jól látható Szilády háta s feje, de az még jobban, hogyan meg tudta vetni a komolytalan s pózoló mozdulatokat, s azt is láthatni, hogy mennyire nem kívánta a maga megörökítését. Az utolsó helyen ült a gyűlések alkalmával később is mindig, mert 81 Szabó Aladár (1860-1944) 1905 és 1938 között volt budapesti református pap. Főleg a belmisszió területén szerzett érdemeket. 82 Baksay Sándor (1832-1915) református püspök, író, az MTA tagja. 83 Darány Ignác (1849-1927) jogász, agrárpolitikus, miniszter, az MTA tagja. 93
