Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
Nagy Czirok László barátom, aki minden eseményt szorgalmasan gyűjtögetett, adta át Szilády Áron követté választásának későbbi dátumait, amit Győré János nevű lelkes híve följegyzéseiből őrzött meg.68 A második választása, amelyik ugyancsak ellenjelölt nélkül egyhangú lelkesedéssel ment végbe, 1869. március 13-án történt. A harmadik választás 1872 áldozócsütörtökjén volt „nagy parádéval”. A negyedik választása már „kis feleselődéssel történt”, 1875. júliusban. Ekkor Vary Szabó István ügyvéd a város polgármestere volt az ellenjelöltje. Szilády 537, Vary pedig 176 szavazatot kapott, így 361 szótöbbséggel választották meg követté. Ezt a követválasztást az az esemény előzte meg, hogy Tisza Kálmán az ellenzékből a kormánypártba lépett, s így Szilády is követte. A nagy lépés megtétele előtt azonban Szilády választóinak beszámolót tartott, s föltárta a helyzetet. Sokan emlékeztek még az én ifjúkoromban erre a hatalmas beszámolójára, s különösen akkor idézték a vénembert, amikor a trianoni katasztrofális béke bekövetkezett. Szilády ebben a beszámolójában megrázóan ecsetelte a politikai helyzetét a világnak s benne Magyarországnak. Azt fejtegette, hogy „az ábrándok s délibábok kergetésének a politikájával szakítanunk kell, mert komor fellegek tornyosulnak hazánk ege fölé. A monarchia erejében élhetünk biztonságban, mert ha ez egyszer megbomlik, Halas határvárossá lesz!” Ennek a jóslatnak, amit 1875-ben mondott, a valóra válását Szilády maga is megélte. A valóra váláskor öregemberek száján föltört az emlékezés, és sok esetben hallottam emlegetni e zord jövendölést. Egyesek emlékeztek, vagy emlegetését hallották e hatalmas beszédszilánkjainak. Ilyen mondatokat emlegettek: „Az én apám is bujdosott, s így a függetlenségi vágyat a vérembe oltottan örököltem; de úgy látom ma, hogy ez a testvér nélkül álló kis nép nagy hatalmak ütközése helyén függetlenségét így nem élhetné, s társat kellene ma keresni, ha a szabadságharc győzelemmel végződött volna is.” „Nem a nemzeti vágyak feladása, vagy éppen eladása, hanem a megmentése az, amit teszünk!” „A testünkre ólálkodnak kis népek nagy erőkre s biztatásokra támaszkodnak!” „Ne csináljunk hanggal nemzeti politikát, mert akármilyen döngőnek tetszik is a beszéd, de elsápad, ha az ágyúk megszólalnak, de az idejében cselekvő értelem meg tudja előzni az ágyuk erejét!” Ezek a meggondolások hangzottak el Szilády beszámolóján. A nagy bizalommal körülvett Szilády bölcs beszédjét megérteni látszott a népgyűlés. Deák Péter nevű ügyvéd fejezte ki a közönség hangulatát, s adta áldását Szilády szándékára. Ekkor még nem történt meg a Tisza Kálmán-féle átlépés, csak már tárgyalások folytak, s Szilády a lépése előtt erről választóit tájékoztatta. Érthető azonban, hogy ez a készülő lépés egyesekben nagy izgalmat keltett. Ezen a következő választáson aztán Váry Szabó István, mint mindenáron ellenzéki jelölt föllépett Sziládyval szemben, de elbukott. Ebből az időből hallottam akkori idők kortesnótáját: Jaj de szépen muzsikálnak, Talán Szjládj Áronnak, Vajon ki hallgat ott hátul? Vári zsákban macskát árul! Éljen Szilády! Ezt a kortesnótát is, mint általában a 48-as politikusok választási nótáit a „Kossuth Lajos azt izente” című nóta dallamára énekelték. Ebben szellemesen céloznak arra, hogy Váry programja zavaros, azaz „zsákbamacska.” Ezzel szemben pedig Szilády politikája világos és őszinte. 68 Nagy Czirok László (1883-1970) néprajzkutató, helytörténész Kiskunhalason. 64
