Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Szilády Áronról
politikai sikerei izgatták, s a pártok tették ebben a perben erőfeszítéseiket. S valahányszor következett a képviselőválasztás ideje, a Páka-per mindig föllángolt, majd a választás megtörténte után alábbhagytak a szenvedélyek. Ez a per elhúzódott 32 esztendeig. Ezen idő alatt örökös izgalmat jelentett, s lekötötte a nagy tettekre hívatott Szilády erejét. A gyülekezet is természetesen megoszlott, mert a Pákáért harcolók szemében is fontosabb volt Szilády hántása, gáncsolása, elbuktatása, mint Páka maga. A halasi előkelő urak egyszerűen nem bírták el Szilády nagyságát s roppant nagy tekintélyét. Féltékenyek voltak rá, irigyelték adottságait s azt az erőt s szellemi kincseket, melyek révén kinőtt Halasból. A kisvárosi élet intrikákból áll mindenütt. Apró emberek marakodása a közélet is. Egyik vagyonával, a másik férfias szépségével, a harmadik előkelőségével mérkőzik, s valami címen magát érzi a többi fölött; de Sziládyban minden megvolt nagyszerűbb, bővebb adottságban, mint a Halasban megrekedt urakban. Szebb férfit Halas nem látott; gazdagságban is az elsők között állt, előkelő ősi nemes családból való, s minden fölött az országosan megbámult roppant tudása, híre, szónoki ereje s páradan népszerűsége csaknem mindenki fölé emelte. Majd politikai sikerei, az egymás után öt ciklusban való követválasztás mind olyan tények voltak, amiket a halasi urak nem bírtak elviselni, s mindenáron a Páka- pör mocsarába szerették volna belefullasztani. Olyan mély megvetést érzett a pörben résztvevők iránt, hogy szándékkal nem említem föl egyik vezéralaknak még csak a nevét sem. Nevet szoktunk adni a hű kutyáinknak, lovainknak, teheneinknek, de nem adunk nevet személyük szerint sem a farkasoknak, sem a rókáknak, sem a görényeknek, ezeknek a ragadozóknak; hát akkor miért adnánk nevet, s állítanánk emléket Szilády Áron tetveinek! Nem szedem össze azt a mocsári hínárt, s nem járom be azt a lelki sivatagot, ahol azt a nagy embert a piócák, kígyók mardosták, csak fájdalommal mutatom meg azt a pervilágot, a 32 évig tartó s állandó mérgezést akaró Páka-pert, amiben megfárasztották, meghajszolták azt a nagy embert; aki így is — az örökös harcok között — is egymaga többet alkotott, mint támadói összességének minden nemzetsége! Sokszor tűnődtem, amikor a per egyik-másik fázisát elbeszélte Szilády, hogy ugyan miért állta ezt az utálatos pert ez a nagy ember, miért nem hagyta ott inkább Halast, ahol örökké háborították. Egyszer aztán úgy meg is kockáztattam ezt a kérdést, olyan megsóhaj- tással, amikor éppen azt beszélte el, hogy egyik tárgyalásra utazott Dr. Pázsith Antallal — ki az egyetlen hű barátja volt e harcok alatt — szörnyű viharos időben, vak sötét éjszakában kocsin Kistelekre, amelyik a Szeged-Pest vonalon fekvő legközelebbi állomása volt Halasnak 50 km távolságra, hogyan állták útjukat az alföldi betyárok, s mint küszködött velük szakadó esőben, bőrig ázottan. A kocsiról le kellett szállniok, mert a lovak zabláit megfogták, s leszállásra kényszerültek. — Bocsássanak utunkra emberek, a mi táskánkban csak periratok vannak. A halasi iskolának a félegyházi határban fekvő Páka birtokáért harcolunk. Ne állják utunkat. A vonathoz sietnünk kell, ne késleltessenek. A nép ügye nagy kárt szenved, ha akadályoznak. Mielőtt leszálltunk volna, a lovakat levezették az útról. Lehettek a betyárok öten-hatan is. „Valamit suttogtak, s nem nyúlt hozzánk senki. Egyszer aztán odajött hozzánk egyik, de olyan sötét volt, hogy egy méternél messzebb nem állhatott, de nem láttam arcát s azt mondja: — Menjenek nyugodtan tovább, aztán járjanak szerencsével. A testvérem fia járt a maga oskolájába, aztán dicsérte magát, hogy a szegény gyerekek pártfogója. A pákái pörösködés- ről is hallottam eleget. Szöröncsés utat kívánok! 52
