Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Befejezés
tem, hogy ilyesminek kell a dolgok mögött meghúzódni, mert Török Pál az érdek embere volt, s amit tett, azt nem szemérmesen tette. Előttem áll a látrányi parókia, s az a malomkő asztal is amelyről már többször megemlékeztél. Puskásnak akkor volt méhese is, mert friss lépes mézzel is kedveskedett. Nagyon örülök, hogy jól érzed magad társaságában. Eszes embernek tartottam mindig, csak hát az is megvénült, s a mostani irányzat neveltjei a vénember orcáját nem becsüli, s nem kel föl előtte, hanem szemébe veti. Állj mellé, s védd meg, mert az az irat, ami a kezedben van, mindenre följogosít, csak eszesen élj vele. Előbb ugyanis Vincze Elek volt mocsoládi lelkésznek a kiáltványát megmutattam Sziládynak. Amikor azonban olvasni kezdtem, s úgy a negyedrészéig haladtam az olvasással, szinte rosszul lett, s azt mondta irtózatos fölindulással: — Hagyd abba! Undorodom a nyomorulttól — Szilády meglátta, hogy Puskásnak mi a bűne s miért kell az útból félretaszítani — A te kezedben ez az irat elég ahhoz, hogy Puskást a helyén megtartsd, csak okosan élj vele! A somogytúri eklézsiáról is nagyon kedvesen emlékezett meg. Az egész kerületben ott részesültünk a legnagyobb traktamentumban161, pedig a somogyi eklézsiák legkisebbje Túr. Már előre jelezték, hogy a túri papné tartja a legnagyobb konyhát, s a legpazarabb bőséggel roskadásig teríti asztalát vendégeinek. Gyermektelen öreg házaspár élt abban az egyszerű, szegényes parókián, de a feleség dúsgazdag asszony volt, aztán sokat adott a hírnevére. — Úgy emlékezem, Dorsánszky Jankának hívták a Szőny József feleségét. Nagy tisztességadással fogadtak bennünket. Igazán előkelő, úri modorú asszony volt a papné, s amikor megláttuk a nagy sürgölődést, a püspök úgy nyájaskodva azt találta mondani a kedves háziasszonynak: „Ugyan galambom, miért készít ilyen fejedelmi lakomát, amikor már úgy megfárasztott bennünket a mindenfelé tapasztalt gazdag terítés, ha úgy igazán a kedvemet keresi, megsúgom, hogy a legszívesebben megenném az egyszerű töpörtyűs túrós csuszát!” Szőnyné úgy fölsóhajtott: „O, ha tudtam volna, hogy azt annyira szereti a püspök úr, de szívesen készítettem volna az örömére.” Aztán hamarosan megkezdődött az ebéd, a fogások hosszú sora. ízletes, pompás volt minden, de az ember az evésben valósággal kimerült, mert a kínálás is olyan volt, hogy nem igen lehetett szabadulni. Megolvastam, éppen 24 fogásból állott az ebéd, amikor Janka néni nagy diadallal, mosolygó arccal hozza be a 25. fogást: a tepertős túrós csuszát; s nagy boldogságot sugárzó arccal teszi a püspök elé, mint az ő legkedvesebb ételét. A püspök akkorra már betegre ette magát, mégis kénytelen volt megízlelni a csuszát. Hiába mondta: „Galambom, én azért mondtam s úgy mondtam, hogy boldoggá tenne a csusza, ha végre csak azt tennék elébem egyeden fogáskánt!” Szegény Szőnyné azonban ott állt, kínálta Szász Károlyt a csuszájával, aki bizony csak kínnal bírt elnyelni belőle pár falatot. A jó asszony, míg tartott a 24 fogásos ebéd betálalása, megkészítette a tepertős túrós csuszát; ami első, vagy egyeden fogásnak pompás lett volna, de a 25. fogásnak bizony már utálatos volt. Mivel éreztem magam is, hogy sokáig nem tarthat az én káplánkodásom, ismételten siettettem a főtiszteletű urat, hogy fogjunk könyvtára átrendezéséhez és katalogizálásához. Tudtam, hogy elmúlása után a könyvtár rendezése a nyakamba szakad, s meg sem tudok mozdulni annyi tudomány között tudadanul. Azt ugyanis sokszor elhatároztuk, még a rendes kápláni időmben, de igen keservesen fogtunk hozzá, még a készülődéshez is, nemhogy a valóságos rendezéshez hozzákezdtünk volna. Azaz a tervezgetéssel kimerült a rendezésünk.- Majd ha jobban érzem magam — rendesen ezzel halasztottak el későbbi időre. 161 Lakoma, bőkezű vendéglátás. 273
