Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)

Befejezés

BEFEJEZÉS

Ezek, amiket e könyvemben megírtam, nem ferdítése s túlzása a történteknek, hanem a valósága — de a meztelen valósága. Magam is öregedő ember vagyok, s így halottakon bosszúm, haragom nem tölthetem akkor, amikor magam is azokhoz tartozónak kezdem érezni magam. Ez mind tudatomban élt évtizedeken át, s nagyon keservesen szántam rá magam ezek megírására, mert sokáig azon a véleményen voltam, hogy jobb, ha ezek emléke velem együtt elmerül a nagy feledésbe.

írói készségem tudatában voltam, bátorságom is megvolt, anyagi függetlenségem az életmódomat megadta, s fehér kenyeret ehettem volna a papság jövedelme nélkül is, s így nem kellett félnem, hogy ezek megírásával állásom elvesztem, ami természetesen bekövetkezett volna. Egyházi méltóságra nem vágytam, a hatalmasoktól nem féltem, s eddig mégis hallgattam. Ennek kell okát megadnom, mert az a gondolkodni tudó embert foglalkoztatja. (...)

E könyvem adatainak legnagyobb része Szilády Áron elbeszéléseiben gyökereznek. Tehát a leghitelesebb forrásból tudom a dolgokat. A magam élményei, meglátásai, emlékei úgy belém égtek, hogy azokon a 40 esztendő távolsága nagyon keveset homályosított, ha itt-ott a sarkok, az élek eltompultak is.

Szülei belső életét Székely Vilmától hallottam, aki Szilády Áronnak unokahúga, Terézia nővérének leánya, aki Székely József előbb mohácsi, majd csákvári pap leánya, nagy szegénységben élt Margit nénjével együtt Halason. Kézimunkájukkal tartották fönt magukat, s emlékeikben éltek igazán.

Sárközyné Bankos Irma néni Szilády Áron feleségének nagyon intim barátnője volt. Vidám, fiatalos kedélyű asszony, aki éles szemével meg tudta látni Sziládynak a világ előtt letakart családi életét, s nekem öregkorában jóízű kacagások közt mesélgette el mindazt, amit látott, hallott. Nem volt fecsegő asszony, s talán rajtam kívül nem mondta el soha senkinek, amiket velem közölt. Különben is ő volt az első, aki már káplán koromban arra ösztökélt, hogy írjam meg Szilády Áron életrajzát. Akkor erre még vállalkozni nem mertem ugyan, de egy drámában megírtam a parókia életét, s benne Irma néni szerepét is, amivel nagyon megfogtam a szívét, s így teljes őszinteséggel elmondott toliam számára mindent. Irma néni egészen beleolvadt a családba. Szilády Áron halála után a jelentős vagyonát, 40 hold földjét, már életében Klárikának adományozta, minthogy magának nem volt senkije.

Nagy Czirok László barátom, aki a régi halasi élet nagy ismerője, több adatot szolgáltatott szintén, különösen a régi halasi papokról, majd apjának Szilády Lászlónak a dolgait ő közölte velem a leghitelesebb formában, ugyancsak Szilády Áron régibb dolgainak, képviselőségének eseteit tőle hallottam úgy, ahogy azok valóban megtörténtek. Valamint a Páka-per adatait is jórészt az ő információja alapján közöltem. Magának a pernek a lényegét, s a küzdelmeket magától Szilády Árontól is hallottam eleget emlegetni.

Brancs György, anyám Zsuzsánna nővérének férje, cipészember, beszélt róla s küzdelmeiről előttem a legtöbbet. Szilády Áronnak rajongó tisztelője volt. Nagy értelmű, örökké tanulni vágyó iparosember, aki olyan csodálatosan megragadó elbeszélő volt különben is, hogy ma is csodálattal tudok rá visszaemlékezni. Kora ifjúságomtól kezdve áhítattal hallgattam élményeit is, majd Szilády Áron dolgait. Olyan nagy szellemi erejű volt ez az egyszerű, szerény és igénytelen külsejű ember, hogy szinte szóról-szóra tudta idézni Szilády Áronnak jeles emberek fölött tartott gyászbeszédeit, majd a nagy alkalmakkor, a millenniumkor, Kossuth fölötti gyászistentiszteleten, majd a századfordulón mondott megrázó erejű, bölcs beszédeit. Erezhető volt, hogy meg tudta fogni nemcsak a mélységeit a beszédeknek, de tudott gyönyörködni kifejezései, általában stílusa szépségeiben is. Lelkesen védte a vádak270