Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
adhattam csak át Szilády fölterjesztését s a magam föllebbezését. Akkor volt Ravasz püspök beiktatása, s így velünk nem akartak bizonnyal ünnepet rontani, azért, bár Darányi akkor még nem ismerte a fölterjesztések tartalmát, készséggel megígérte, hogy letárgyal tatja, azonban erre mégis, csak Szilády halála után került sor. A kerület elé terjesztett tiltakozó iratomban én a kecskeméti egyházmegye illetéktelen- ségét bizonyítottam, s tiltakoztam a fegyelmi megindítása ellen, mert a törvények értelmében azt csak a külső-somogyi egyházmegye esperese indíthatja meg, a kecskeméti csak azt teheti, hogy panaszt tesz ellenem, de a fegyelmi megindítására joga nincs, mivel egy éve is eltelt annak, hogy a kecskeméti egyházmegyéből eltávoztam. Kiss Zsigmond elrendelte tehát ellenem teljesen jogtalanul a fegyelmi vizsgálatot, s annak helyéül megjelölte Halast s az egyházpénztári hivatalt s időpontját 1921. november 13-át és 15-ét, s erre engem Halasra megidézett. A vizsgálatot dr. Joó Gyula jogakadémiai dékán vezette, s a bizottság tagjai voltak Bordács Rezső dr. egyházmegyei ügyész és Veress István izsáki lelkész. A bizottság amikor Sziládyhoz bement a vizsgálat megkezdése előtt, s dr. Joó Gyula és Veress István jelentkeztek Sziládynál. A felé nyújtott kezet nem fogadta el, hanem átvette megbízólevelüket, amire szigorú hangon azt válaszolta: — Tessék! — s azzal elfordult tőlük. Mikor a polgári iskola termébe jöttek, az én hideg, de udvarias üdvözletemet viszont ők nem vették észre, s az egybehívott presbiterekkel ismertették jövetelük célját s a törvény rendelkezéseit, s aztán kiküldték őket, hogy egyenként kihallgathassák. Minden tanút roppant szigorúsággal figyelmeztettek a hamis eskü súlyos következményeire, s mindegyik előtt föltették a három kérdést, amelyet főként kutatni akartak. Az első kérdésük ez volt: — Igaz-e, hogy a tiszteletes úr triviális hasonlatokat használ a szószéken? A második: — Igaz-e, hogy hithűsége ellen emelhető kifogás? A harmadik: — Miben látják az egyház romlásának okát? Ezt a három kérdést mindenkitől megkérdezték, de tettek föl más kérdéseket is. Szok- ta-e hallgatni? Vette-e észre, hogy sokan megbotránkoztak? Tud-e erről, vagy arról, ami valamivel kapcsolatban fölödött bennük. (...) Az ellenem indított hajsza sem hozta meg az eredményt, mert a hatásom tartott tovább, mert az evangéliumot hirdettem s éltem. Az élő evangélium pedig erő, kovász, ami még a legdurvább korpába dagasztva is életet jelent. Szilády nagyon érzékenyen búcsúzott el tőlem. A fegyelmi bántotta, csak abban reménykedett, amit Schilling jelentett neki, hogy dr. Joó azzal a meggyőződéssel távozott, hogy engem ártatlannak látott. — Az élettel én jóllaktam, mégis azért kívánok még élni, hogy ennek a förtelmes hajszának a csúfos bukását láthassam. Mert ha előbb nem is, de Darányi a kerületi bíróságon a szavaimra s a neki átadott írásomra biztosan ráemlékezik, s aljas szándékukat el fogja taposni. Ez az új püspök azért Ravasz, hogy óvatos legyen. Idő kell, hogy a maga szemével lásson, s aztán a róla szállongó beszédből, ha csak annyi is igaz, hogy szabadkőműves, akkor az már azt is jelenti, hogy senki igaz ügyében rá nem támaszkodhatik, mert annak egyetlen célja van csupán az emelkedés. Mert ugyan mi szüksége volna a szabadkőművesek szövetségére, ha nem volnának kizárólagosan egyéni céljai? Szomorú és szégyenletes dolog, hogy egy kálvinista pap nem Krisztusában látja meg az eszményét, hanem idegen cégérek alatt akar jótékonykodni s magasabb rendű emberi életet élni. Biztató jelenségjoó Gyula bizalmas kijelentése is Schilling előtt, s így remélhető, hogy az egész fergeteg magától is elül, különösen, amint ígérte is, ha Darányi az ügy menetébe beleszól. Puskás barátomnak meleg üdvözletemet küldöm. Jóleső érzéssel töltött el, hogy az ellene indított gyalázatos hajsza is hamvába veszett. Csak állj mellé! Úgy látom, az egyik rendeltetésed az, hogy az elvénült 256
