Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)

Emlékeim Sziládyról

fölfedte meztelenségét. Mári azt mondta, hogy a látnivalóra ráköpött, mire a káplán azt mondta neki: „Ugyan ne flnnyáskodjék, hiszen élvezett maga már férfival eleget, hiszen a kis Potyort is így szerezte!” A Mári azt vágta a szemibe: „Mi köze magának én hozzám, azt én tisztességes szerelemből kaptam, nem ilyen gazembertől, mint maga!” A káplán erre azt mondta: „Ugyan mit henceg! Jöjjön csak ide, hiszen ebben az, ágyban feküdt már káplánnal a nagyságája is, mert itt találta meg a fésűjét a harangozó ágyazás közben.” A Nusit szíven találta ez az aljas beszéd, berohant a Nagyapához, s elmondta neki a káplán aljas rágalmát. Nagyapa is szegény még az ágyában volt akkor, s olyan indulat fogta el, hogy azt hittük nyomban meghal, szinte üvöltötte: „Hol vette ez a gazember azt az aljasságot!?” Erre rohantam be én is, mert Nusi is szinte magánkívül volt, de az öregúr is. Nem bírtam lecsillapítani a Nusit, mert még a haját is tépte fájdalmában. Az öregúr aztán, ahogy fölöltözködött, az egyházfi útján nyomban hívatta a káplánt, s kérdőre vonta: „Hol szedte ezt a becstelen rágalmat az én tisztességes menyemről?” A káplán minden kertelés nélkül azt mondta: „Pataky Dezső igazgató úrtól hallottam.” Az öregúr nyomban hívatja Patakyt. Kérdőre vonja Patakyt is: „Hol vette azt az aljas rágalmat az igazgató úr, amit a káplánnak mondott, hogy az én menyem valamelyik káplánnak az ágyasa lett volna?” Az igazgató nagy fölhábo- rodással tiltakozik, hogy azt ő mondta volna akárkinek is, nemhogy az ilyen éretlen, hozzá nem méltó fiatalembernek mondta volna. Nem mondhatta, mert ő ezt a szörnyűséget most hallja először. Az öregúr hívatta újra a káplánt, aki nagy izgalommal megjelent. „Honnan vette az aljas rágalmát?” A káplán azt mondta: „Az igazgató úrtól hallottam, amikor nála viziteltem!” Pataky erre fölordított, neki akart menni a káplánnak, s elmondta aljas csirkefogó gazembernek. Az öregúr erre azt mondta: „Elég legyen ebből az undorító aljasságból!” A káplánnak azt mondta: „Távozzék a szemem elől!” Az igazgatónak pedig azt mondta: „Hát, idáig is lehet süllyedni, hogy egy meglett korú ember ilyen éretlen kölyökkel tisztességes úriasszony becsületébe belepiszkol? Mi akar ez lenni? Ha ezt megtette, akkor azt is megtehette, hogy kitalálta az egész aljas rágalmat!” Pataky aztán fenyegetőzött a káplán ellen, hogy ezt ez az aljas kölyök találta ki, hiszen amikor nála vizitelt, többen is ott voltak, akik tanúsítani fogják, hogy Szilády Lászlónéról még csak szó sem esett. Kérte nagyon a fő tiszteletű urat, hogy adjon alkalmat a maga igazolására. Nagyapa aztán úgy rendelkezett, hogy a káplán többé az asztalához nem ülhet, hanem küldjék le számára az ebédet amíg itt lesz, de intézkedik is, hogy mellőle azonnal rendeljék el. Az ebédet a Mári vitte le. Amikor tálcán levitte az ételt, s mikor a káplán asztalára tette, a káplán az ajtaját gyorsan bezárta, s a Márit fojtogatni kezdte. A Mári aztán összekaparta az arcát. Dulakodtak. A Mári ruháját a káplán sok helyen megtépte, a haját összekuszálta. Valahogy kiugrott a Mári a káplán kezéből, fölkapta az asztalról a meleg törtbabos lábast, s azt vágta a káplán fejéhez úgy, hogy egész kulimász az arcába folyt, s ezzel kibírt az ajtón is szabadulni, mert a paprikás, zsíros szaftja a törtbabnak a káplán szemébe csapódott. A történet után a főtiszteletű úr a káplánt nyomban elkergette, az esetről a püspöknek nyomban táviratot küldött. A káplán pedig úgy, ahogy volt, összekarmolt arccal és babcsuszpájzzal elment Babó Mihályhoz, és annak a védelmét kérte. Délután pedig a botrány hírére eljöttek látogatóba Kémery Dezső és Szüle Lajos, amikor ezt az aljas rágalmat s a történteket meghallották, lementek a káplánhoz, s kérdőre vonták. A káplánt akkorra már Babó Mihály fölszarvazta, s Dezsőéknek szemtelenül válaszolgatott, amire Dezső a káplánt két alapos pofonnal észre térítette, s még Szüle Lajos is adott neki egy pofont. Babó Mihály erre azt tanácsolta a káplánnak, hogy a parókiáról költözzék ki, de Halast ne hagyja el, hanem indítson pert a megtámadtatása miatt, s kérje a valódiság bizonyítását a Sziládyné és a káplán esetében. Az ellátásáról pedig az egyházhoz ragaszkodó jó hívek gondoskodni fognak. Itt olyan szörnyű kavarodás van, hogy ezt elmondani nem lehet. Fenekestül fölfordult minden. Aláírást gyűjtenek a káplán visszatartá239