Ván Benjámin: Szilády Áron élete - Thorma János Múzeum könyvei 35. (Kiskunhalas, 2012)
Emlékeim Sziládyról
Végtelen s2Ívesen fogadott, Laci fia a nyakamba ugrott, s így pár perc alatt meg is történt köztünk a lényegi megállapodás. Szabolcska előtt megnyitottam a lelkemet, aki különben is Laci fiától sokat hallott rólam, s minthogy ő is nagy tisztelője Prohászkának, egyáltalában nem húzódozott, ha én elragadtatással beszéltem róla, s megvallottam, hogy én annak a tanítványa vagyok, amit Szilády csak „bukfencvetésnek” nevez. Szilády iránt is mély hódolattal beszélt Szabolcska, csak hát a 80 éves kora sok mindent megmagyaráz. Megállapodtunk abban, hogy 1918. november elsejével foglalom el az új helyemet, mert káplánja akkorra távozik. Ahogy Halasra visszatértem, Szilády családjának elmondtam mindent, ami köztünk történt s aztán azt is, hogy két hét múlva eltávozom. Nusi néni a beszerzések nyomorúságára gondolva sírva fakadt, Babyka tiszta érzései úgy bontakoztak irántam, így ő is elkeseredett. A főtiszteletű úr akkor még nem kelt föl, s így vele csak később beszélhettem. Amikor bementem hozzá, szíves volt irántam, s nem is volt olyan rosszkedvű. Megtettem a jelentésemet, hogy én november elsejével Szabolcska Mihályhoz megyek káplánnak, s így kértem, hogy arra az időre gondoskodjék káplánról. Szilády nagyon komoly arccal azt kérdezte tőlem: — Mi okozta ezt az elhatározását barátom? — Főtiszteletű uram! Tisztában vagyok azzal, hogy a szószék a főtiszteletű úré, azért jogosan tette kifogását a szolgálatom ellen. Viszont én olyan erős meggyőződéssel állok a magam meggyőződése mellett, hogy abból ki nem térhetek. így aztán nincs más, amit tehetnék, csak az, hogy eltávozom. Nekem az a meggyőződésem, hogy én bolondokat nem beszélek, de ha a főtiszteletű úr is annak tartja, akkor mennem kell. Sokkal mélyebben tisztelem és szeretem főtiszteletű uramat, minthogy én még egyszer indulatba hozzam. Válaszul azt mondta: — A hangot ahogyan mondtam, azt sajnálom én is, de ingerült voltam, s vénember vagyok. De amit mondtam, azt szívlelje meg. Kiforratlan ember ne vegye zokon a kritikát. Komoly embernek a kifogásai alapján mondtam, amit mondtam, mert betegeskedésem miatt, mint tudja is, még nem hallgathattam meg. Úgy érzem, hamarosan meghallgathatom, s majd akkor a magam észrevételei alapján mondom meg a véleményemet, azért azt várja meg. Én alapjában becsülöm és szeretem barátomat, s nem tartom kívánatosnak az eltávozását. Megfogta a szívemet a magatartása, különösen hogy szeret s becsül. Csak azt tudtam mondani: — Nagyon szeretnék maradni, de Szabolcskának ígéretet tettem, s megállapodtunk. — Azt majd én elintézem Szabolcskával, afelől legyen csak nyugodt. Könnyek fakadtak a szemeimből, s jelentettem, hogy maradok. A család szorongva várt, s akkor tudtam meg, hogy Nusi néni is, Babyka is már sírások közt szót emeltek értem. Pár óra múlva már boldogan masszíroztam az öreg urat, aki kimerültén nyújtózott sezlonján a sok izgalom miatt, de a köztünk történt dolgokról több szó nem esett. Beszámoltam a temesvári utamról. Érezhető volt a forrongás izgalma a városon. Éppen láttam a szerb papokat, akik gyűlést tartottak, amint az utcán fölemelt öklökkel hadonásztak. Szabolcskától is értesültem, hogy milyen nyugtalanító események történtek a városban. Szilády olyan búsan mondta: — Megkezdődött a háború agóniája. Vészes jelek ezek. Nem várhatunk semmi jót a háború végétől. Hiszen itt bent az országban is lázi tás folyik. Ez a hitvány Károlyi is szerephez jutott, akinek az egész viselkedése becstelen. A király gyönge, s lankad. Igazi nagy emberünk csak Tisza, aki tétlenségre van kárhoztatva. A véresszájú uszító cikkek, mint viharban a parazsak, mindent fölgyújtanak, s a háború akárhogyan való befejezését üvöltik. Nagyon vigyázzon barátom ezekben a vészes időkben a szószéken, s 122
