Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2011-ig - Fésüsné Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason
Gróf Bethlen István, Horthy reálisan gondolkodó miniszterelnöke felismerte, hogy céljai megvalósításához szüksége van a magyar zsidóság támogatására, ezért a „megszüntetve megőrzés” megoldásához folyamodott, mely fenntartotta az antiszemitizmust, de nem zárkózott el a zsidók gazdasági szerepvállalása elől. A magyar társadalomban a 30-as évek második felében alakultak ki azok az irányzatok, amelyek a felhalmozódó társadalmi elégedetlenséget a zsidók ellen fordították. „Én azt hiszem, felesleges volna elméleti vitát folytatni afelett, hogy helyes vagy nem helyes a zsidókérdésről beszélni. Zsidókérdés van. S ez egyike elintézetlen problémáinknak. Ha pedig elintézetlen, annak csak tervszerű és törvényes rendezését tartom lehetségesnek. A kérdés lényegét abban látom, hogy az ország határán belül élő zsidóság különleges helyzeté' nél fogva aránytalanul nagy szerepet játszik a gazdasági élet azon ágazataiban, ahol a kerese ti lehetőség könnyebb és kedvezőbb... ”10 Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. március 5-én történelmi jelentőségű beszédet mondott Győrben. Bejelentette, hogy Magyarországon hozzáfog a zsidókérdés rendezéséhez, és korlátozni fogják a zsidók szerepét az ország gazdasági és kulturális életében. A zsidóellenes program meghirdetése a vég kezdetét jelentette a zsidó közösségek számára. A magyar politikai pártok, társadalmi és szakmai szervezetek 1938-tól behódoltak az antiszemitizmusnak. Darányi törvényjavaslatot terjesztett elő, amelynek céljául meghatározta, hogy hatásosabb védelmet kapjon az ország „társadalmi és gazdasági egyensúlya”. A javaslat 1938. május 28-án törvényerőre emelkedett, de már Imrédy Béla elnöksége alatt, aki nyugat-barát beállítottsága miatt vívta ki a nácik legteljesebb elismerését. Ez volt az úgynevezett első zsidótörvény, amely kimondta, hogy a zsidóság részarányát 20 %-ra kell korlátozni a szabadfoglalkozású pályákon, valamint a sajtó, ügyvédi, mérnöki és orvosi kamarákban. A törvény támogatói igazságtalanságot emlegettek, miszerint „nem járja, hogy az összlakosságnak alig több mint 5 %-át kitevő zsidóság arányszáma az ország gazdasági és kulturális életében 20 %-os legyen”. Imrédy 1938 decemberében Antal István, az igazságügyi minisztérium államtitkára és Teleki Pál vallás-és közoktatásügyi miniszter segítségével felvázolta a tervezett második zsidótörvényt, amely „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” címet viselte. Imrédy, aki kihirdette az első zsidótörvényt (1938. XV. te.) és benyújtotta a második zsidótörvény (1939. IV. te.) javaslatát, saját csapdájába került. Budapest utcáin leleplező röpiratok jelentek meg Imrédy származását illetően. „Imrédy származása nem makulátlan, ősei közt zsidók voltak !”" A vizsgálatok során terhelő bizonyítékok kerültél elő, melyek hitelességét Imrédy nem tudta megcáfolni, ezért benyújtotta lemondását. „Ez a törvényjavaslat a magyar törvényalkotásba és gondolkodásba a FAJ és a VÉR idegen ideológiáját hozta be. Én magam ezt az álláspontot tudományosan és társadalmilag már több mint 20 éve vallom, hirdetem és írom... ,”12 A törvénytervezet beterjesztése után a zsidóság három nagy hitközségi szervezete, neológ, orthodox, status quo közös nyilatkozatban mutatott rá arra, hogy a tervezett törvény sérti a magyar alkotmányt, ellentétes az emberi igazságossággal, az isteni törvény előírásaival. „Magyarok vagyunk, és nem zsidók, nem külön nemzetbéliek, mert mi csak akkor vagyunk külön vallásfelekezet, midőn imaházainkban köszönetünket és legbensőbb hálán 66
