Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2011-ig - Ö. Kovács József: Zsidók Kiskunhalason a 18. század elejétől a 20. század elejéig
kör 30-40%-át ők adták. Gyakran ugyanezen nevekkel találkozhatunk a régiségtár vagy a könyvtár számára kisebb-nagyobb adományt, tárgyat, könyvet felajánlók sorában. A fenti töredékes adatok kapcsán is érdemes arra figyelni, hogy a másság számos jegyét hordozó és 1868 után ortodox programot képviselő halasi zsidók megítélését mennyire meghatározta egy-egy személy közvélemény-formáló magatartása. Halason ez konkrétan kimutatható. A jelenleg is álló gimnázium megvalósításáért (1892) talán a legtöbbet munkálkodó Szilády Áronra, református papra, neves tudósra, országgyűlési képviselőre gondolunk, aki tudatosan pártfogolta, taníttatta a zsidó fiatalokat. Erre és egyáltalán a kisvárosi alapokból is kinőtt asszimilációs magatartásra jó példa a már említett Jónás János pályája/7 1848-ban Halason született, apja Jónás Dávid Jankovácról költözött ide, ahol mészáros, majd kiskereskedő volt. Anyja Präger Katalin, a már szintén megismert családból származott. A szülők gyermeküket rabbinak szánták, aki ezredorvos nagybátyja hatására is foglalkozott a tudományokkal, majd Szilády figyelmét felkeltve, magánúton elvégezte a gimnáziumot. A pesti egyetemen orvostudományt, bölcsészetet és Vámbéry Árminnál keleti nyelveket hallgatott. Lipcsében közgazdaságtant tanult, de egyiptológiával is foglalkozott. Németországban jegyezte el Bürovlda katolikus vallású tanárnőt, akivel Bécsben kötöttek házasságot. Halason a gimnáziumban az 1870-es években magyart, németet és francia nyelvet tanított. Szintén Szilády ajánlatára akadémiai fordításokat készített. Ezután a zilahi gimnáziumba került, majd a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkára, illetve később a Kereskedelmi Akadémia tanára lett. Előtte áttért a református hitre. 1885-től a Pozsonyi Kereskedelmi Akadémia igazgatója volt, s 1911 -ben az eperjesi református egyház főgondnokaként halt meg Eperjesen. Az előbb megismert magatartási minták természetesen szinte véletlenszerűen kiválasztottak, illetve ismertek. A hangadó református viselkedési mód mellett nyilván léteztek ettől eltérőek is. A helyi társadalom társadalmi-kulturális tagoltságát ilyen értelemben is tovább kell vizsgálni. Összegzés A halasi zsidóság társadalomtörténetét közel 200 éves időkeretbe foglalva kutattuk, elválasztva egymástól az 1850 előtti és utáni időszakot. Úgy látjuk, hogy a bevezető sorokban megfogalmazott egyszerű kérdésekre (kik? hányán? mikor? és hogyan?) nem sikerült teljes egészében választ adnunk. A kiváltképpen hangsúlyos „hogyan” kérdésre pedig, a megfigyelhető közös vonások ellenére sem célszerű egy sommás, általánosító feleletet mondani, hiszen számos egyéni szándék, stratégia segíthette a társadalomban való elhelyezkedést. A jövő ilyen irányú kutatásaira gondolva, és saját eredményeink részletein felülemelkedve azt kell mondanunk, hogy feltett kérdéseink és az ezekre többé-kevésbé választ adó forrásaink a halasi zsidóság történetének csupán néhány horizontális és vertikális metszetére világítottak rá, azonban a megközelítési módból fakadóan, meglehetősen „kívülről” szemlélve a valóságot. Leegyszerűsített, kiinduló modellünk szerint két egymáshoz közeledő rendszer (zsidóság és környezete) kapcsolódási pontjait igyekeztünk bemutatni. Abban a tudatban, hogy mindkét állapotban láttuk a belső különbségeket. Ettől a statikus képtől elrugaszkodva többnyire nyomon követhettük a fokozatos, egymásra ható szerkezetváltozásokat. S főként azt a szerepvállalást is megfigyelhettük, amely másutt is jellemezte a zsidóság helyzetét. Ezekre a kérdésekre, valamint egyéb, összehasonlító regionális kutatások fontosságára gondolva látjuk úgy, hogy további források, különösen a hitközségi iratok 36
