Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - Gszelmann Ádám: A Kiskunhalasi Ortodox Izraelita Elemi Népiskola
(oberklasse) már földrajz, természetrajz, kézimunka, ének, fogalmazás terén is szereztek ismereteket.4 Természetesen mindkét tagozaton vallás- és bibliaismeret is szerepelt a tan rendben. Az 1868-1919 közötti évek Az 1868. évi népiskolai törvényben előírtakat az izraelita hitközség mint iskolafenntartó néhány év alatt nagyobbrészt teljesítette. Létrehozták az iskola helyi irányító és közvetlen felügyeleti szervét, az iskolaszéket. Biztosították a legszükségesebb személyi és tárgyi feltételeket. Képzett tanítókat alkalmaztak. Kialakították és megfelelően berendezték a tantermet. Vállalták az állam által bevezetett tantervet és annak elsajátíttatását. Mindez szolgálta a tanulók érdekeit, de az esetleges államsegély igénylésének is ez volt a feltétele. Próbálkoztak olyan megoldással is, hogy az elemi iskola hat évfolyamának tananyagát négy tanévre osztva végeztetnék el a tanulókkal. Ezt a megoldást felsőbb állami tanügyi hatóságok nem támogatták, ezért négy évfolyamos elemi iskolát szerveztek, az ötödik és a hatodik osztály elvégzésére az iskolában nem volt lehetőség. Az elemi oktatás kötelezővé tétele a tanulók számának növekedését eredményezte. Ez méginkább sürgetőbbé tette az iskolaépítést. A feladatok megoldása nagyrészt Grósz Móriczra hárult, kinek tanítói nagysága, szakértelme, tenniakarása találkozott az izraelita hitközség törekvéseivel. Grósz Móricz 1830-ban született Izsákon. Apja szabómester volt. Izsáki tanítója már 14 éves korában maga mellé vette a tehetséges fiút segédtanítónak. Önműveléssel, önképzéssel szerezte meg azokat az ismereteket, melyekre a tanítói pályán szüksége volt. 18 éves korában Kiskőrösön az izraelita iskolában lett tanító. 1856-ban hívták meg tanítónak Halasra az izraelita iskolához. Kiváló munkát végzett 33 tanéven át, egészen haláláig. Különösen sokat tett az oktatás megmagyarosításáért, és tanítványai hazafias neveléséért. Az iskolát saját kezűleg készített számoló és olvasó táblákkal látta el. Ügyes szemléltető képeket készített, melyek segítségével tanulói a magyar, német és héber betűket és az olvasást könnyebben tanulták meg. Híressé váltak Magyarországról készített „néma” térképei, melyek segítségével a tanulókba a haza képe, a jelesebb városok, az ország folyói, tavai, határai jobban bevésődtek. Ezen munkásságáért sok elismerést kapott a felügyelő hatóságoktól. Legnevezetesebb munkája a Mózes II. könyve 25-27. fejezeteiben leírt frigysátomak, szentélynek, hozzátartozó oltároknak, frigyládának, úrasztalának, hétágú lámpának s min den szerelvénynek miniatűr elkészítése a Szentírás tanításának segédeszközéül. Az 1871. évi londoni és az 1873. évi bécsi világkiállításokon valamint hazai teológusoktól többrendbeli elismerésben részesült. 1889-ben halt meg Kiskunhalason.' Az Eötvös-féle népoktatási törvény életbelépéséig kizárólag egyházak tartottak fenn iskolákat Kiskunhalason. 1868-ban lehetővé tették az egyházi iskolák további működését, sőt részükre állami támogatást is kilátásba helyeztek, amennyiben az állami tanterveket alkalmazzák. Emellett engedélyezték a településeknek az úgynevezett „községi” iskolák létrehozását. Természetesen maga az állam is lehetett iskolafenntartó. A református egyház - az eddigi legnagyobb iskolafenntartó - azért, hogy a középszintű oktatásra, illetve a leányok magasabb szintű képzésére fordíthassa anyagi lehetőségeit, elemi iskoláit 1868-ban átadta a városnak, s azok a továbbiakban községi iskolákként működtek.6 206
