Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság életének keretei - Somodi Henrietta: A kiskunhalasi zsinagóga és épületegyüttesei
Az 1860-as években a hitközségnek törvényes szabályzata még nem volt, működését csak hagyományszerü szokásjog regulázta. A közösség létszáma fokozatosan növekedett, különböző egyletek alakultak. Szófer Suszmann felesége vezetésével megalapították a jótékony zsidó Nőegyletet. Leányegylet és segélyező egylet alakult, Maszkil-El-dal és Bikur cholim néven. Id. Hofmeister Judáné, Stern Sára áldozatkézségével megalapította a halottak emlékét kegyeletesen szolgáló Házkora egyletet, amelybe való beiktatási alapítványok jövedelmei a hittanítás céljaira fordítottak. Kiskunhalason az 1800-as évek végére mind a hitélet, mind pedig a közösségi élet felvirágzott. Az iskola épületén belül, kultúrtermet alakítottak ki, különböző összejöveteleket, előadásokat szerveztek. Ez a kultúrterem egészen a háborúig töltötte be funkcióját, majd a visszatértek az egykori rabbilakásból alakítottak ki termeket kulturális célokra, melyeket napjainkig használ a hitközség erre a célra. A hitközség további történetének fontos momentuma, az 1867-es ún. Emancipációs törvény, amelyben valóra vált a zsidók polgári egyénjogosultsága, és jogot nyertek egyházuk önkormányzatának megalkotására is. A bevezetőben már említettem az 1868-as zsidó kongresszust, ahol az országot 28 izraelita községi kerületre osztották fel. A Kiskun kerületben lakó zsidókat Kiskunfélegyházára hívták össze, ahol Hofmeister Illés vett részt Halasról. A gyűlésen őt választották meg az ortodox program előkészítésével és bemutatásával. A választás nagyon izgatott hangulatban folyt, és a legyőzött párt hívei azzal gyanúsították Hofmeister Illést, hogy 27 szavazatot 1500 Ft-ért vásárolt meg. A kiskun kerületi zsidók között a helyzet egyre jobban elmérgesedett. Mint arról már a bevezetésben írtam, az ortodox képviselők az országgyűléstől külön autonóm szabályzat alkotására kértek engedélyt, amelyet Deák Ferenc pártolt, és az ortodoxok megkapták az engedélyt hitközségenként saját szabályzat alkotására. 1871-ben alakították meg a halasi zsidók képviselői a „halasi autonóm ortodox izraelita hitközséget”, és annak szabályzatát. Ezt a szabályzatot, Hofmeister Illés, aki a kongresszus után elnöke lett a hitközségnek, és Grósz Móric, aki a hitközség tanítója, majd jegyzője lett, dolgozták ki a rabbival egyetértőleg. Ez az alapja és kerete ma is a halasi zsidó hitközségi életnek. Ez a hitközségi szervezet a vallást szolgáló intézmények a templom, a vallásoktatás, a rituális vágás és mészárszék, és a temető fenntartását és igazgatási rendjét szabályozta. A múlt században, különösen a hitbuzgó Szófer Suszmann rabbi idején (1856-1886) valóban megérdemelte a hitközség az ortodox nevet. Az Istentiszteleteket szigorú ortodox szellemben tartotta, sőt egyenesen kényszeríttette a lakosságot az ortodoxiára. Magyarul még beszélni sem engedett a templomban, csak a Talmud jiddis nyelvén. Ez a jámbor férfiú az emancipációt sem üdvözölte nagy lelkesedéssel, sőt állítólag sóhajtva mondta bizalmasainak, hogy félti a zsidókat a „felszabadulástól”, mert némely részük mohón fog élni a jogokkal, és ebből baj lehet. Prófétai szellemtől áthatott beszédeiben intette híveit szerény, bensőséges, erkölcsös, becsületes társadalmi és családi élet ápolására. Két dologtól óvta a híveket, a törtető vagyonszerzéstől, és a világi tudományok magasabb szintű művelésétől. Ezért többek között fájó szívvel nézte a zsidó ifjúságnak egyre nagyobb számban történő beiratkozását a középiskolába, mert féltette a tudományok magas szintű művelésétől a fiatalokat. Némely modernebb gondolkodású család rossz néven vette korholó prédikációit, így az 1880-as években már egyre több támadás érte. 1886-ban új állást kapott Pakson, amelyet el is fogadott. Távozásával csodálatos változás kezdett mutatkozni a halasi zsidóság vallásos életében. E nagy erkölcsi tekintélyű pap lebilincselő hatása alól szabadult hívek úgy érezték magukat, mint a szigorú tanító felügyelete alól kikerült gyerekek. 179
