Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2011-ig - Fésüsné Bakos Ágnes: A kiskunhalasi zsidók krónikája 1945–2001
A kiskunhalasi zsidók krónikája 1945-2001 Fésiisné Bakos Ágnes „Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld De haragod füstje még szálljon az égig, s az égre írj, ha minden összetört! ” (Radnóti Miklós) A költő szavaiban metaforikus képi alkotással megelevenedni látszanak a természet örök törvényei, amelyek minden ember sorsában az elkerülhetetlen végzetet hordozzák. Megszületni e világra egy parányi, ártatlan lélekként, akinek a naivan öntudatos és zárt világát a felnőtté válás kemény munkával megnyitja, és a számára kijelölt úton szerzett megannyi tapasztalattal kibéleli, majd az élet feladatainak megoldása, és a reá mért szenvedés elfogadása után a munka lezárult, a sors bevégeztetett az örök nyugalom mezsgyéjén. De lehet-e megnyugvásról beszélni ott, ahol mesterséges eszközökkel, kiművelt elmével, és előre megfontolt, szándékos cselekedettel vétünk a természet erőivel szemben!? Ha gonoszság és gyűlölet uralkodik az emberiség fellegvárában, és elvakult szellemiség áskálódik az értelem, a szeretet és a megbocsátás helyett? Radnóti hangja most a 21. század elején is az égbe kiált, és láthatatlan iróniával a haragos felhőkre írja figyelmeztetésül az élőknek: „minden összetörtÖsszeilleszthetők-e még az elemeire széthullott és a semmiben elenyésző föld megannyi darabkái? Elmondhatjuk-e azt, hogy hazánkban egészséges és a világra nyitott közvélemény alakult ki, és egy olyan légkör, amelyben a társadalmi érintkezést a többiekkel való együttműködés és a mások, a másság iránti tolerancia hatja át? Ha nyílt és működőképes társadalmat akarunk létrehozni, akkor elengedhetetlen, hogy szembenézzünk a zsidókérdés problémájával, a társadalmi tudat mélyebb rétegeiben élő érzelmekkel, indulatokkal, önismeretünk és történeti képünk tényezőivel. Hogyan felelünk a Történelem előtt Isten azon kérdésére, amit először Káintól kérdezett: „Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről!”. Mit válaszolunk zsidó honfitársainknak, akiket haláltáborokba hurcoltak, kínoztak és elpusztítottak? Mit mondunk a még ma is köztünk élő, akkor még gyermek túlélőknek, akik látták édesanyjukat kopaszon és mezítelenül szemrevételezni, bántalmazni és halálba küldeni; szülőknek, akik látták gyermekeiket máglyára dobni, s újszülötteiket a vagon falához verni; vagy akik a megőrülés határán azzal az önkínzó váddal emésztik magukat, hogy miért engedték el szeretteiket a halálba vezető útra? Mi, a történelem örökösei nem voltunk képesek megakadályozni a tragédiát 1944-ben sem, és nem vagyunk képesek megfékezni a zsidók elleni szervezett gyűlölködést, az antiszemitizmust ma sem, 2001 -ben. Mérhetelen fájdalommal, de mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a Holocaust rettegett árnyai most is ott lebegnek az emberiség tudatának rejtett járataiban, az éj sötétjének örök palástját borítva rá. Ez a palást a vészkorszak utáni 57 év eseményeinek a súlyával nehezedik az emberi elme félelmetes erőktől irányított világára. Együtt vigyázzunk, hogy a sötét árnyak birodalmának gonosz és elvetemült eszméi ne oltsák el az érzelem tüzének tiszta lángolását, és ne hozzák el újra az értelem birodalmának teljes sötétségét. 117
