Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)

A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2011-ig - Fésüsné Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason

A theresienstadti mintatábomak különleges helyzete volt a Birodalomban. 1941 novemberétől öregeket és gyerekeket szállítottak ide, jobb körülményeket teremtve számukra, mint máshol. Ez a láger, amit „aggok gettójának” is neveztek, mintaként szolgált a nemzetközi ellenőrzés és a Vöröskereszt képviselőinek látogatásakor, hogy ne kerüljön napvilára a végső cél, a népirtás.

Két halasi túlélő, Ritter Endre és húga, Ritter Lenke elmondása alapján a táborban ebédjegyet kaptak, amit jobb minőségű ételre válthattak be. A kötelező munkavégzés is köny- nyebb és barátságosabb volt, hiszen az elvégzett munka után „zsidó pénzt” kaptak, amit megfelelő ruhaneműk vásárlására költhettek.

A szerencsés véletlennek köszönhetően sok halasi, többek között Dr. Steiner Ignác is hazatért, de voltak halálraítélt honfitársak is, mert 1942 októberétől már a mintatáborból is indultak megsemmisítésre szánt transzportok Auschwitzba, de erről soha senki nem beszélt.

Kálmán doktort és családját a Probitz melletti kis községbe, Untertemenau-ban (régi nevén V. Nova Vés) érte a szovjet hadsereg. A szovjet katonáktól fejenként 2 darab, az orosz hadsereg által kibocsátott 100 pengőst kaptak, ami reményt és lehetőséget adott a hazaérkezésre, ami keveseknek adatott meg.

A kiskunhalasi gettó lakóinak névsorában 1944. május 30-án 551 fő neve szerepelt. Munkaszolgálatra elvitt férfiak száma 1941 -45 között körülbelül 200 fő volt, ebből a túlélők száma kb. 120 fő. A gettóba, gyűjtőtáborba zárt, majd deportált kb. 510-520 személy közül körülbelül 190-200 fő vált a Holokauszt áldozatává. Kutatásaink alapján a kiskunhalasi áldozatok száma a pontosság igénye nélkül majdnem 300 ember.

99