Szakál Aurél (szerk.): …Legyen világosság - Thorma János Múzeum könyvei 34. (Kiskunhalas, 2011)
A kiskunhalasi zsidóság a 18. századtól 2011-ig - Fésüsné Bakos Ágnes: Holocaust Európában. Holocaust Kiskunhalason
A táborban volt még egy szenzáció is. Mielőtt Dr. Dohány József főrabbink és családja elhagyta volna a tábort, összeeskedte Dr. Adám István kiskunhalasi ügyvédet és József Lili kiskunhalasi leányt, akik már azelőtt is jegyben jártak. Ugyanezen a napon volt az egyetlen és egyben utolsó istentiszteletünk is a táborban. Közben lassan megfogyott a létszámunk. Sok barakk kiürült. Hitsorsosaink összeállítottak magukból 30-40 főből álló csoportokat, és amikor az ukránok kiáltoztak, hogy indulás a vagonokfelé, ilyen összeállt csoportok mentek együtt,, dolgozni ”. Hogy hová, azt sohasem lehetett előre tudni. Az én családomat mindenki kerülte. Hát nem sok jó látszott ki belőlünk, ami a jó munkaerőt illeti. Két idős, legyengült férfi hatvanon felül, két gyenge asszony, édesanyám és anyósom szintén hatvan körül, feleségem a néhány hetes gyermekünkkel. Csákén voltam, aki fizikai munka szempontjábólszámbajöhettem. így hát az összes ismerősök elkerültek bennünket, soha senki nem búcsúzott el tőlünk, titokban tűntek el. így maradtunk két-három hétig Strasshoffban, amikorjött a parancs, hogy az orvosok és családjaik maradjanak továbbra is a lágerben, ne menjenek el a csoportokkal. Körülbelül 20-25 orvoscsalád verődött így össze, és lett egy különálló, de aránylag tisztább barakkba terelve. Az ukránok azt a hírt terjesztették, hogy orvosi beosztást fogunk kapni. Elhatároztuk, hogy amíg döntenek sorsunk felől, minden nap előadásokat fogunk tartani. így teltek napjaink Strasshoffban a „Dörrgemüse ” mellett, amely nem volt egyéb, mint krumplihéj és répaszeletek összefőzve. Mindennap ez volt az ebéd és két szelet korpás kenyér. Csak vasárnap kaptunk ún. halina kását ebédre, ami lukulluszi étkezésnek számított. Kezdtük érezni, hogy erőnk fogytán van, nagyon lesoványodtuk, és csak azért nem száradt ki a testünk, mert a W. C-ben igen kiváló forrásvíz folyt a csapokból, amelyből nem győztünk eleget inni. A víz tisztálkodásra is kiváló volt. ”2S Ettől a ponttól kezdve már nem lehet pontosan nyomonkövetni a halasi zsidók további sorsát, mert innen több különböző táborba szállították őket. A túlélők visszaemlékezései alapján tudjuk, hogy egy 24 fős halasi csoport, közöttük 8 gyermek Bécs egyik negyedébe, Florisdorfba került, ahol egy hadiüzemben dolgoztak francia és szovjet hadifoglyok mellet. A láncosbombák gyártásán túl harisnyát és kendőt is készítettek. A nehéz körülmények sok áldozatot hoztak. A halasiak között voltak olyanok is, akik a mauthauseni tábor foglyaikét folyószabályozási munkákat végeztek. A kíméletlen bánásmód és az egészségügyi ellátás hiánya sok emberéletet követelt. A németországi Lichtenau mellett működő Fürstenhagen földalatti gyárából is vannak, akik életben maradtak. Az egyik túlélő, akit nem Kiskunhalasról szállítottak el, de a felszabadulás után ide került és férjhez ment, egy énekben idézte fel a munka nehézségeit, amit a társaikkal együtt költöttek és énekeltek egy ismert magyar nóta dallamára a legnehezebb pillanatokban is. „Nem vágyókén máraz, aki voltam, Lichtenauban fogoly vagyok én. Csak egy szám a nagy fogolytáborban, Mindenem a bíztató remény. Fájó szívvel, elnehezült testtel, Dolgoztatnak éjszakákon át. Keservesen kiesődül a könnyem S úgy érzem, hogy nem bírom tovább. 92
