Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
Hogy minekutána ez a mai, arannyal foltozott, bársonnyal bevont, ezüst patkószeggel kivert napra épkézlábbal hagyott felvirradni a mennyei Teremtő, tőgye azt, hogy ne sokáig számlálgassa a mi házigazdánk hajszálait, hanem annyi áldással öntse nyakon, amennyi szál csak lehullott a fejéről! Jókedvének kulcsa pedig mindég tele lögyön piros halasi jóborral, és valahányszor iszik, mindig vivátot kiáltson az egész mennyei cselédség — valamennyi selyem bocskorban járó angyali nemzetség! Ha netalán az a csúf hideglelés, csúz, köszvény, gutaütés vagy más nemszeretöm bajok kerülgetnék, hát két mennyei hajdú álljon mellette mindig mogyorófapálcával, és kergesse azokat oda, ahunnan gyüttek! Végtére pedig, hogyha U érte is elgyün majd az a kögyetlen Kaszás, aki mindön embört csak szénának níz és lekaszál — hát azok a mennyei szekeresük ne hagyják soká a lelkit frospont után szaladgálni, hanem gyűjjenek érte hat másvilági lóval, és úgy vigyék föl mennybe nagy trombitaszóval azon pitvarba, ahun Ábrahám, Izsák és a többi zsidó pátriárkák harminchárom vörösnadrágos cigánylegény hegedűszója mellett járják bársony bugyogóban a kunverbunkost! Amen! Köszöntőre emelt borospohárral a kézben hangzott el az a jókívánságokkal teli versezet, melyet Szigeti Imre halasi földműves diktált le Nagy Czirok Lászlónak 1937 decemberében. 99 Szerencsét kívánok tisztelt uraimnak! Ezt kívánom a magyarnak! Legyen tele minden icce, minden pince, Minden verem, minden bolt, Legyen szolga a magyarnál, mint az oláj, Mind a szerb és mind a tót, Hogy ne legyen se dolmányán Se nadrágján semmi főt! Ezen bornak szöllőtőke volt a neve, Kapafokkal veregetett tőkécske, Görbe vassal sanyargatott vesszőcske. Ez a bor olyan jó bor, hogy ma szívvidámító, Holnap emberbolondító, ruharongyosító, Országpusztító! Igyunk azért az ércpintesből, Igyunk arany színű bort, Míg oly vidámak nem leszünk, Hogy kedvünkhöz közel se mehessünk, Pedig már tegnap este is haragudott rám, Hogy olyan borszagú volt a szám, De én erre azt mondám, Csókoljál meg, kedves rózsám! Amire ő azt felelte: Elmenj tovább — Jaj, én is megszégyenlettem, 199 NAGY CZIROK László: Thorma János Múzeum Adattára: 3742. 112
