Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
A HAJDANI HALASI NÉP HUMORA A népi tréfálkozás alkalmai A hagyományos paraszti népéletben igen sokféle alkalom adódott a nevetésre, a vidámságra. Az emberek szinte minden hétköznapi helyzetben megtalálták a módját a tréfálkozásnak. A tréfás népi elbeszélések mesélési alkalmai is sokfélék voltak. Családon belül a szülők, a nagyszülők gyakran meséltek a gyermekek kedvéért és egymás szórakoztatására egyaránt. A mesemondás legfőbb alkalmai azok a közösen végzett mezőgazdasági munkák és ház körüli teendők voltak, amelyek nem jártak nagy zajjal, jól lehetett hallani a meseszót. Ilyen mezei munkák voltak a széna- gyűjtés, a kaszálás és a szénagyűjtés pihenőideje, a kapálás, a szőlőkötözés. A gépesítés előtt a legtöbb ház körüli munka alkalmas volt a tréfálkozásra: a kukoricamor- zsolás, a krumplicsirkázás (a burgonya csírátlanítása), a babfejtés, a mákpucolás, a diótörés, a napraforgómag kifejtése, a dohányválogatás, a paprikafuzés. A téli időszakban a fiatalok fonója nem annyira a tényleges munka, hanem a vidám szórakozás helyszíne volt. A pásztorkodás, az állatok őrzése is a fő mesélési alkalmakhoz tartozott. Az állatok őrzésével megbízott gyermekek találós kérdésekkel és mesékkel is szórakoztatták egymást, vagy a hangszereiket is magukkal vitték. A mezei és szőlőbeli munkák során vagy a munkák pihenőidejében is sokat meséltek, tréfálkoztak. Bakódi Antal sokat mesélt mexikói élményeiről - ugyanis egy tízfős, Halason verbuvált csapat Miksa császárral kihajózott az „ígéret földjére”. Nagy küzdelmek és szenvedések után hazakerültek, s kalandjaikról egész életükben jóízűeket meséltek. Bakódi Antal egy alkalommal, fükaszálás közben számos történetet adott elő Nagy Czirok András és a népes hallgatóság kedvéért.24 Ha különböző településekről származó parasztemberek dolgoztak együtt, nem maradhatott el az egymás rovására történő ugratás, a csúfolódás sem. Szüretkor inkább daloltak, ez a munkaalkalom az egyik legvidámabb volt az éves munkák során. A munka végeztével is nagy volt a mulatság: az ifjúság szüreti bállal végződő felvonulása. A felvonulás vidám maskarás játékra is módot adott. Nagy Czirok László nagyapja, Gózon István visszaemlékezéseiben melegséggel szól a budártüzek körül üldögélő, beszélgető cimborákról:25 Kint élő emberek voltak ezek a budárok. Volt egy kis vagyonkájuk, s a maguké mellett más, városi emberek szőlőjét is őrizték bérért, különösen zsendülés és szőlőérés idején... Este valami szokott helyen — teszem azt, egy régi nádkunyhó előtt— tüzet rakott a budár, ahová aztán zsíros dakuködmenekben vagy foltos subákban több irányból hamarosan előkerültek a beszélgető cimborák, különösen régebben, amikor még több heverő ember találkozott, kik könnyebben is gondolkoztak. Ilyenkor aztán éjfélutánokig elbeszélgettek a parázs körül, zsombókon ülve, s egy-egy száraz ballangó lángjánál időnként megtöltötték a pipákat. Néha egy kis csiger is került. Ilyenkor élénkebben folyt az eszmecsere. 24 NAGY CIROK László 1963. 123-124. 25 NAGY CZIROK László 1963.221-228. 11
