Bereznai Zsuzsanna - Nagy Czirok László: A hajdani halasi nép humora - Thorma János Múzeum könyvei 33. (Kiskunhalas, 2011)
Bereznai Zsuzsanna: Népi humor Kiskunhalason
A felszolgáló legények verbuválása a táncra E játék a régi idők katonai verbuválásait idézi, melyben csak a lakodalmi felszolgáló legények vehettek részt, mivel állandó elfoglaltságuk miatt ők nem táncolhatták ki magukat. A lakodalmi szoba vagy sátor egyik végébe egy kis asztalt tettek, azt szépen leterítették, még néhány régi könyvet, kalendáriumot is raktak rá, mintha azok törvénykönyvek volnának, valamint tintatartót, tollat. Néhány széket tettek az asztalhoz. A vőfély vezetésével kezdődött a „toborzás”, aki már jó előre két öreg gazdát kért fel az orvosi tiszt ellátására, az egyik pápaszemet is viselt. Ezek leültek, s a könyvek között válogattak. A vőfély pedig a legényeket az ajtónál felsorakoztatta, majd mint egy verbunkos őrmester egy ügyes legényt vett maga mellé, akinek egy törött kapanyélből, madzaggal kardot kötöttek az oldalára - ő lett a verbunkos káplár. Majd a vőfély elkezdte a verbunkos verset, ezt követte a regrutákkal való egyenkénti parolázás, ivás és a tánc. Közben a gyakorlott vőfély és az orvosok jóízű mondásaikkal kacagtatják a lakodalmas népet. Sorozás Szereplők: főorvos (felcser), vizitáló, orvos, akiket idős parasztemberek személyesítettek meg. A vőfély tréfás szavakkal bejelenti, hogy kezdődik a sorozás. Egy lópokrócot terítettek a lakodalmas sátor vagy szoba földjére, melynek az elöl lévő oldalán egy kapanyelet dugtak alá, a hátsó részén pedig mindkét sarkára egy-egy rövid kötelet kötöttek, a kötél végéhez egy-egy beavatott legény állott. A sorba állított legényeket egy tarka papirosról olvasva név szerint szólították, aztán személyi adatait kérdezték, melyet az egyik felcser beírta a nagykönyvbe.-No, állj ide elém!- mondta a legénynek a főorvos, majd ráállította a kapanyélre, s e pillanatban hátul a kötelet megrántották, s a legény elvágódott. Amelyik legény így járt, az katona lett. Aki már ismerte a zengést, s a megfelelő pillanatban a pokrócról felugorhatott, az ugyan talpon is maradt, de katonának nem kellett. Aki bevált, annak megnézték az ütőerét, s egyik-másikra ráfogták, hogy láza van.- Orvosságot neki! - kiáltotta a főorvos. Egy jó pohár bort bevételeztettek vele. Akit egészségesnek találtak, az meg áldomásképpen kapott egy jó pohár bort. A jelenlévők jót mulattak a történteken. Remondázás Két kocsikötő kötelet összekötöttek, s egyik végét egy erős legény derekára kötötték, aztán a kötélen sodortak néhányat, hogy az újabb karikába egy másik legény dereka beférjen. Ezt addig ismételték, míg libasorban öt-hat vagy több legény következett. Ők voltak a remonda-csikók. Aki a sor elejére került, az egy istrángot fogott a jobb kezébe, egy kupec a másik végét fogta, s így a kupec tartotta az egész remondát. Egy hosszúnyelü ostor a kezében, s azzal pattogtatott. A kupec kínálgatta a lovakat:- Ezöké én felelők! Ezök má be vannak törve! Van ezökbe hátas is! Válassz, öcsém, ez itt igön jó futó! Ha egy lakodalmas vendég mint vevő odaközelített, hogy megnézhesse az eladó remonda-csikókat, azt a kötél farka bekanyarította, s fogva lett. A szilaj remonda-csikók elkezdenek rugdosni, mintha rugósok volnának. 109
