Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
Tajó két világháború közötti időszakának kedves és várt ünnepe volt a minden év májusának egyik vasárnapján megrendezett búcsú. Ezt nem templomban - mivel az nem volt hanem a harangláb melletti keresztnél tartották, melyet virággal díszített balda- chinnal vontak körül. A búcsúra távoli pusztákról, a környező falvakból is eljött sok rokon, barát, ismerős. Igazi népünnepéllyé és emlékezetessé tette a szabadtéri mise és az ez alkalomra időzített elsőáldozás. Az 1930-as évek második felétől fokozódott az irredenta hangulat, mely terület-visszacsatolások, trianon revíziójának követelésében is kifejeződött. Még a régi iskola falán is megjelent az angyalos címer mellett a fehér falon fekete betűkkel írt jelmondat: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország.” Tanítás előtt és után a Magyar Hiszekegy után kötelezően felhangzott a „Maradhat ez így? - kérdésre a válasz —Nem! Nem! Soha!” A háborúk alatt nemcsak a tanulók száma, de a szorgalmi idő is csökkent. Szinte egyetlen tanévben sem haladta meg a tanítási napok száma a 130-at az előírt 180 nappal szemben. Súlyosbodott a helyzet az 1943/44. tanévben, mikor a tanítást az I-IV osztályban szeptember 4-én, az V-VIII osztályban viszont csak október 15-én kezdték meg. A tanévet április 1-jén be kellett fejezni. A vizsgák is elmaradtak. Április 3-án már a bizonyítványokat is kiosztották.69 Sváb Pálnak nem kellett katonáskodnia. A tanyai iskola körülményei, illetve egészségi állapota miatt felmentést kapott, s tanítóként folytathatta munkáját. A frontátvonulás elől a Sváb házaspár nem menekült el. Többek biztatására két napra Kiskunhalasig elmentek, de onnan visszatértek táj ói otthonukba. Ennek is köszönhetően a frontátvonulás nagyobb kárt nem okozott az iskolának. Általános iskola. Új célokkal, több teremben 1945-1975 Táj ón „a frontátvonulás aránylag kevés kárt okozott. A hivatalos íratok, könyvtárak részben tönkrementek. Több ablak kitört.”- írta jelentésében Róna Gábor igazgató. Az 1944/45. tanévben a tanítást október első hetét követően szüneteltették. A frontátvonulás után csak november végén tudták újrakezdeni a munkát, de tüzelőhiány miatt rövid idő múlva újból szünetet kellett adni. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés vallás- és közoktatásügyi minisztere, gróf Teleky Géza rendeleti úton szabályozta az 1944/45-ös tanévet. E szerint a tanévet a sok szünet miatt július 14-én kell befejezni. Az év végi vizsgákat július 9-e és 13-a között kell megtartani. Aki három hónapon át látogatta a tanítási órákat, az bizonyítványt kaphat. Lehetővé tette azt is, hogy aki három hónapnál kevesebb ideig járt iskolába, az osztályozó vizsgát tehet, a tananyagot rövidíteni és súlypontozni kell. Rendelkezés jelent meg az 1944/45. tanév nevelési feladatairól. E szerint a legfontosabb feladat a „világnézeti áthangolódás demokratikus szellemben”. Le kell küzdeni a felekezeti és kasztszellemet, a faji gyűlöletet, a vak tekintélyimádatot, az úr-szegény elkülönülést. Az iskolai értékelés egyedüli alapja az egyéni teljesítmény értékfoka lehet. A ta- nulóifjúság szellemi kibontakozásának nem szabad gátat vetni. A diák-tanár viszonyban ne az utasítás, hanem a megbeszélés terjedjen el. A nevelésnek az új társadalmi és politikai világrend követelményeihez kell igazodnia. Szakítani kell a korábbi kül- és belpolitika volt társadalmi rendszerével, mely sok hazugságával, imperialisztikus ábrándjaival, szociális igazságtalanságaival, vétkes németbüvöletével, a faji kérdés egyoldalú felfogá34
