Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
Az iskola belső életét szabályozó dokumentum volt a „Házirend” is. Ezt a „községi” iskolákra egységesen fogalmazták meg. A házirend hosszabb időre készült, többször módosították, a körülmények változásához igazították, bővítették, de alapvető céljai nem változtak. Ezt alkalmazták a tajói iskolában is, természetesen a körülményekhez igazitva. 1. Minden tanuló köteles az iskolában a tanítás megkezdése előtt fél órával tisztán felöltözve, megmosakodva megjelenni, s magát illedelmesen viselni. A tisztátalan gyermeket tanítója tisztálkodás céljából hazaküldi. 2. A tanuló a tanterembe lépés előtt lábbelijéről a sarat, havat gondosan letisztogatja. 3. A tanteremben, az udvaron és más iskolai helyiségekben köteles a tisztaságra ügyelni. Papírt, elhasznált dolgokat az iskola összes helyiségeiben és az udvaron eldobálni nem szabad. 4. Az óraközi szünetek alatt az udvaron illedelmesen játszik, társaival nem gúnyolódik. Nyerészkedő vagy egymást sértő játékokat játszani tilos. 5. A tanulóknak cserélgetni, egymásnak valamit eladni, kölcsön adni vagy egymás közt pénzt gyűjteni nem szabad. 6. A tanítási idő alatt illedelmesen viseli magát, figyel tanítója minden szavára. 7. A tanóra után tanítója által megállapított módon szép sorban hazamennek, az úton illedelmesen viselik magukat, a felnőtteknek tisztelettel köszönnek. 8. Délben, az iskolában bennmaradni csak a város külterületén lakó tanulóknak szabad. Belterületen lakóknak csak az osztálytanító engedélyével. 9. A tanítási időn kívül az iskola helyiségeiben vagy az udvaron tartózkodni tilos. 10. A tanulóknak az iskola udvarából bárhova kimenni engedély nélkül nem szabad.43 1891. szeptemberében fogadta első tanítványait a sűrűtajói iskola. Szikszai Gábor volt az iskola első tanítója. Vele kezdték meg a tajói gyerekek a mindennapi iskolába járást és a rendszeres tanulást az immár nyilvános iskolában. Ezzel egyidőben nyílt meg az iskola a szomszédos Alsóbodogláron is. Nehéz munka hárult a tanítóra. Sok volt azon tankötelesek száma, kik bár 10-11 évesek voltak, de még nem jártak iskolába. Mintegy 3-4 tanévnek kellett eltelnie, míg a normális mederben folyó iskolai munka elkezdődhetett. Gondot okozott az iskolának az is, hogy a törvény értelmében délelőtt is, délután is tanítani kellett. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy délelőtt 8-11 között volt tanítás. Ezt követően a gyerekek hazamentek ebédelni, majd délután még két tanórájuk volt. Ez tanyai körülmények között azt jelentette, hogy a gyermek 8 és 16 óra között az iskolában volt, a magával hozott ételt fogyasztotta és tanítást követően 16 óra után indult csak haza. Minden évben külön kérvényt kellett benyújtani a minisztériumhoz, hogy engedélyezzék az egyhuzamban való tanítást.44 Ez Tajón is nagyon indokolt volt, mert ott is sokan - 1917-ben az 56 tanuló közül 12-en - jártak iskolába 3 kilométernél nagyobb távolságról.45 Induláskor, szeptemberben csak nagyon kevés tanköteles gyermek jelent meg az iskolában. Többen szolgálatban álltak, s csak annak letelte után, október elején kezdték meg a tanulást. Ez évente megismétlődött, ezért lényegében egy hónappal rövidebb volt a tanév sok gyermek számára. Május hónapban már sok 4., 5., 6. osztályost kivettek a szülők az iskolából, mivel szolgálatba adták őket. „Sok kisbirtokos 10-12 éves gyermekét kénytelen barom és baromfi őrzésére felhasználni, hogy megélhetését biztosíthassa... Sok szegény ember 5-10 hold silány homokon nyomorog, s maga is kénytelen napszámba járni, gyermekét, pedig a nyári hónapokra el- szegődtetni, hogy családja ruházatát és élelmét előteremthesse. A tanyákon élő 6-10 tagú 21
