Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Kovács Károly-Kovács Károlyné: Tajói életképek
Amíg a magból kenyér lesz A tajói ember számára az egyik legfontosabb tevékenység a kenyérgabona megtermelése és betakarítása volt. A gondosan megművelt talajba régen kézzel szórták a vetőmagot. A gazda kijelölt magának egy akkora sávot, amit egyetlen karlendítéssel egyik szélétől a másikig be tud hinteni. Aztán belemarkolt a szakajtóban vagy a derekára erősített zsákban vitt gabonába és egyenletesen szétszórta. Később áttértek a géppel való vetésre. Csakhogy vetőgéppel nem mindenki rendelkezett, tehát úgy kellett kölcsönkérni. Aztán amikor az illetőnek szüksége volt rá, munkával rótták le tartozásukat. Egy-két hét múlva kikelt a vetés, majd bokrosodni, sűrűsödni kezdett. Hajó hótakaró védte a téli kifagyástól, akkor szépen fejlődött, s márciusban már megbújt benne a nyúl. Húsvétkor meg a határt járó locsolkodó gyerekek a térdig érő búza szárából készítettek sípot maguknak. Ha még az aranyat érő májusi esők is megérkeztek, akkor bizakodva készülhettek a gazdák a Péter Pál környéki aratásra. Ez volt ám az igazi családi munkamegosztás! Elöl haladt az apa, vágta a gabonát a jól kikalapált, megélezett kaszával. Utána az anya szedte a markot, a gyerek meg terítette a hajnali harmatos gabonaszárból készített köteleket. Természetesen az ügyes marokszedő segítség nélkül is el tudta végezni ezt a munkát. Mikor már egy jó darabon learattak, akkor bekötötték a kévéket, majd keresztekbe, vagyis csomókba rakták, ahol a 18. felső kévét papnak nevezték. Ezt a belőle kétoldalra húzott gabonaszárral lekötötték, hogy el ne vigye a szél, vagy be ne ázzon a középre került kalászos rész. Ezek a gabonacsomók a behordásig a tarlón száradtak. Az aratás befejező mozzanata a tarló felgereblyézése volt, amit jó népi humorral tamburálásnak is neveztek. A legkorábban szabaddá vált területeken tarlókrumplit, csalamádét, kölest vetettek másodvetésként. 67. Aratás Csuka Alajosék földjén a Jeremiás tanya mellett, 1954 153
