Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Kovács Károly-Kovács Károlyné: Tajói életképek
szállított a helyszínre a 20. század fordulóján. A kereszt a tajói hívek adományaiból készült. A harangon a következő felirat található: Tajói csengetyü alapból Wéber István halasi plébános idejében 1900. Öntötte: Bodicsi Sándor Baján. 2009-ben a harangláb, a harang, a kereszt és kerítése P.Szabó Károly nagylelkű adományából megújult. Háborús emlékek A háborúk borzalmait a tajói embereknek is át kellett élniük. Volt, aki a harctéren vesztette életét, volt, aki hosszú évek elteltével, iszonyú szenvedések árán tudott csak hazajutni. Az itthon maradt szülők, testvérek, feleségek, gyermekek pedig a szeretteikért való aggodalomtól, félelemtől gyötrődtek. Ebben az időben az emberek kitaláltak egy babonát, amiben aztán, különösen az édesanyák, rendületlenül hittek is. Eszerint, ha valamelyik családtag a tányérján felejt egy falatot, az azt jelenti, hogy az idegenben lévő hozzátartozó éhezik. Bizony a hosszú évek során az én nagymamám is nem egyszer sírva hagyta ott az asztalt, ha ilyet látott, mivel az ő Imre fia is hadifogságban volt valahol Oroszországban. Öt év után végre hazajött a fia csonttá-bőrré soványodva, hogy alig ismertek rá. Később, amikor keverték a disznóknak a jó darás-krumplis moslékot, nagymama szerint Imre fia így sóhajtott fel: - Hej édesanyám, de jó lett volna, ha mi ilyet kaptunk volna enni a fogságban! A második világháború idején az orosz hadtesttől leszakadt katonák keresztül-kasul mászkáltak Tajó területén rettegésben tartva a lakosságot. A szép nőkre, fiatal lányokra szinte vadásztak. A lányok egyedül, férfikíséret nélkül nem hagyhatták el a házat, s ha mégis ki kellett mozdulni a tanyából, akkor igyekeztek úgy öltözni, hogy a valóságosnál öregebbnek, csúnyábbnak nézzenek ki, nehogy valami férfiszem megakadjon rajtuk. Édesanyám akkor volt húszéves. A család a csirkeól padlásán készített neki és majsai unokatestvérének rejtekhelyét. Ha valaki oda felnézett, szabadszemmel mérve nem vette észre, hogy a belátható padlástér rövidebb, mint kívül az épület. Édesanyám öccse őrködött a vidéken, és ha nem volt veszély, akkor jöhettek le a lányok. Ez a melléképület a mai napig is áll még. Ha ott járok, mindig végignézek rajta, és valami tiszteletet, hálát érzek iránta, amiért édesanyámat olyan hűségesen rejtegette. A második világháború végén sokan orosz hadifogságba estek és csak évek múltán tudtak hazajönni. Ilyen személyek voltak: Kálmán Imre, Jeremiás Kálmán Ferenc, Csuka Alajos, Horváth Mátyás, Elekes Illés, Gajdacsi József, Nagy István, Szikora János, Nyerges József, Kálmán Lajos, Bogár Lukács. Pali bácsi és a méhészet Iskolánk épületét tágas udvar és kert vette körül. Az út felőli, elülső udvar az alsós kisdiákok játszóhelye volt. Mivel ők váltakozó tanításban részesültek, itt várták a tanító nénit. Hátul a felsősök töltötték az óraközi szüneteket focizással, régi vagy újabb, táborban tanult körjátékokkal. Az L alakú épület derékszögében helyezkedett el a tanítólakás zöldséges- és virágoskertje, valamint itt sorakoztak a gyalogúttal párhuzamosan Pali bácsi méhkaptárai is. Gyakran lehetett látni őt tevékenykedni a méhesben. Néha nagyobb fiúk is tüsténkedtek körülötte. Különösen egy fiúcska figyelte sóvárgó tekintettel ezeket a munkákat a drótkerítésen át. Tómán Mihály volt ez a kisgyerek, aki nagy lelkesedéssel emlékezik vissza 151
