Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Gszelmann Ádám: A tajói iskola múltja és jelene
Zugiskolák Taj ón Az iskoláztatásnak ez a formája egyidős a tanyásodási folyamat megindulásával. Felerősödése az 1868. évi népoktatási törvény megjelenése utáni évtizedekre esik. A törvény kötelező iskoláztatást írt elő, azonban a feltételeket ehhez megteremteni nem tudták, de nem is akarták Kiskunhalason, illetve el is odázták azt. Sajátos helyzet alakult ki ezzel. A szülők kötelezve voltak gyerekük iskolába járatására, iskola azonban nem volt. Emiatt a tankötelesek nagy része nem járhatott mindennapos, nyilvános iskolába. Hogy elkerüljék a büntetést, gyermekeik felmentéséért folyamodtak az iskolai gondnoksághoz. Évente százával érkeztek ehhez a hivatalhoz felmentési kérelmek, melyek alapján a túlnyomó többség meg is kapta a felmentést. Ugyanakkor a szülők azzal is tisztában voltak, hogy gyermekeiknek szükségük lenne az alapvető ismeretek elsajátítására, ezért ők maguk is kérvényezték iskolák felállítását. Mivel kérésük nem talált meghallgatásra, összefogva maguk próbáltak megoldást találni úgynevezett zugiskolák létrehozásával. Kiskunhalas határában szinte minden pusztarészen működtek zugiskolák, egyes években 10-12 helyen is. A szülők felfogadtak írni, olvasni és számolni jól tudó iparos embereket, kicsapott diákokat, de ími-olvasni tudó parasztembert is gyermekeik tanítására. Téli hónapokban folyt a „tanítás” egy-egy tanyaházban. A „tanító” fizetését illetően megalkudtak, s részben terményben, részben pénzben rótták le azt. Gyakran az étkeztetésről is a szülők gondoskodtak. Ezekben a zugiskolákban vegyesen tanultak fiúk, lányok 6-15 éves életkor között. Már megelégedtek azzal az eredménnyel is, ha a gyermek a legszükségesebb alapismereteket elsajátította. Ha nem is folyékonyan, de olvasott, tudott írni, még ha gyenge fogalmazási készséggel is, elsajátította a legelemibb számolási ismereteket. Volt olyan zugiskola, ahol a „parlagi tanító” olyan jól felkészítette a tanítványait, hogy azok a városi iskolában bizonyságot adtak ismereteikből és ott bizonyítványt is kaptak, de ez szoros kivétel volt. Az iskolaszék kimutatásai szerint 1875-ben nem nyilvános tanyai iskolákba 100-nál több gyerek járt. 1888-ban 120-ra becsülték a pusztákon magántanítók keze alatt tanuló gyermekek számát. Kiskunhalason a tanyai iskolák felállítását is gyorsította az, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1891 -ben kelt 40584. számú rendeletével a zugiskolák működését betiltotta.29 Tajón is működtek zugiskolák: 1873-ban Tajó és Bodoglár katolikus birtokosai értelmes iparosokat fogadtak fel a saját maguk által létesített iskolába, ahol gyerekeiket írásra és olvasásra taníttatták. 1877-ben Gyurkovics Gergely 10 gyereket tanított Tajó pusztán.30 1888-tól több tanéven át tanította a gyerekeket Horváth Elek „magántanító”. 1888-ban 18 tanítványa volt. Egy másik zugiskolában, ugyancsak Tajón, Baranyi István tanyájában Szabó Imre majsai lakos 24 gyermeket tanított, kik 6-11 évesek.31 A zugiskolák Tajón 1891-ben megszűntek, mivel ebben az évben megnyílt a nyilvános népiskola, képzett tanítóval. Iskolaépületek Megmagyarázhatatlan és érthetetlen, hogy miért nem létesült iskola Sürütajón. A város vezetőinek felelősségére utal az, hogy több mint két évtizeddel a népoktatási törvény, a kötelező népoktatás elrendelése után is csak felsőbb hatóságok fellépésére nyitották meg az iskolát 1891 -ben. 14