Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Visszaemlékezések
Szóval Tajó nekem nagyon jó hely volt, mert elkerültek a politikai harcok, a státuszért való küzdelmek. így a tanítással és neveléssel teltek az évek. Megnyugtató, hogy sikerült nyomot hagynom a gyermeklelkekben. Talán ez nem tűnik szerénytelenségnek a negyven évi tanítás után: „Jó mulatság, férfimunka volt!” Varga Lajosné Lovasi Anna, táj ói tanítónő, 1954-1975 Sűrűtajón jó útravalót kaptam 1957-ben a Budapesti Teleki Blanka Tanítóképzőben érettségiztem. A képzés ekkor még a tanítóképzés hagyományaira épült, mely Mária Terézia korában alakult ki. E szerint a tanítóképzés középfokú intézményben folyt, speciális tantervvel. A 13 tantárgyat napi 7 órában tanultuk. A közismereti tárgyak mellett pedagógiai tanulmányokat is folytattunk, összekapcsoltan a gyakorlati foglalkozásokkal. Az érettségi után gyakorlóév következett, melyet valamelyik iskolában kellett végeznünk. Ennek eltelte után tettünk képesítő vizsgát, s kaptuk meg tanítói oklevelünket. Az, hogy hová kerülök gyakorlóévre, az már félig-meddig Budapesten, a képzőben eldőlt. Figyelembe vették lakhelyemet, és így Bács-Kiskun megyébe irányítottak. A megyeszékhelyen, Kecskeméten kellett jelentkeznem sok kezdő pedagógus társammal együtt, ahol leendő munkahelyemet is kijelölték. Kiskunhalasról, a művelődési osztályról Weibl József és Somogyi Károly is jelen volt, s ők közölték velem, hogy Kiskunhalastól 19 km-re, Tajón lesz a munkahelyem. Busszal tudtam megközelíteni, de a megállótól még 2-3 km-t gyalogolnom kellett a dülőúton az iskoláig. A sürütajói iskola ekkor az Alsóvárosi Általános Iskolához tartozott, mint tagiskola. Később odajártunk értekezletekre, megbeszélésekre is. Tajón a vezető tanító Sváb Pál volt. A nagyforgalmú Budapestről csöppentem a tanyák világába, melyet eddig csak a vonat ablakából láttam. Sűrűtajón egytantermes iskola volt. Ennek lakásában lakott a Sváb házaspár, Toncsi néni és Pali bácsi. Az iskolaépület mellett állt egy alacsony nádfedeles ház, melynek két földes szobáját egy kitelepített idős asszony lakta. Szecsődy Györgyné, Ilonka néni gazdálkodott. Segítője egy intelligens ember, Szakács József volt, a Vajdaságból települt be az anyaországba. Mindketten számkivetettek voltak, szűkösen, nehezen éltek. Náluk kaptam lakhelyet, melyért 300 forintot fizettem. Velük étkeztem és a pislákoló lámpa fényénél javítottam a tanulók munkáit, végeztem írásbeli feladataimat. A fűtést a kemence biztosította. Az én akkori fizetésem — a 200 forint tanyai pótlékkal együtt - 1200 forint volt. Tajóra kerülésemmel életkörülményeim alapvetően megváltoztak. Alkalmazkodnom kellett a körülményekhez. Távolra kerültem a barátaimtól. Minden új és idegen volt. Ennek ellenére nem keseredtem el, mert Toncsi néni, az idős tanító néni a szárnya alá vett. Ő nagyon kiegyensúlyozott, mindig vidám, kiváló felkészültségű tanító volt. Több családhoz is elkísért, bemutatott. Mindenhol nagyon kedvesen fogadtak, örültek annak, hogy én is jó szívvel, nyitottsággal közeledtem hozzájuk. Az összevont II-IV.osztályt kaptam. Az összevont osztályokban való munkára jól felkészített a képző, ezért annak tanítása nem okozott különösebb gondot. Első és harmadik osztályban Toncsi néni tanította őket. A szülők, de a gyerekek is könnyes szemmel búcsúztak tőle. Látták, hogy fiatal és kezdő vagyok. Talán egy kicsit emiatt féltek is, de én bíztam magamban, tudtam, hogy meg tudok birkózni a feladattal. Ennek érdekében minden órámra becsülettel készültem, a tanultaknak megfelelően dolgoztam. 129
