Gszelmann Ádám: Sűrűtajó iskolája - Thorma János Múzeum könyvei 32. (Kiskunhalas, 2001)
Visszaemlékezések
VISSZAEMLEKEZESEK A legidősebb tajói diák vagyok Születési anyakönyvi kivonatom szerint kiskunhalasi illetőségű vagyok, de annak pusztáján Táj ón láttam meg a napvilágot 1915 novemberében. Már nagyszüleim is Tajón éltek az 1864-ben épült tanyában. Én már nem ott, hanem a szemközti oldalon az 1874- ben készült tanyaházban nőttem fel testvéreimmel. Apám első és második házasságából is 3-3 gyermek született. Én voltam a legfiatalabb. Nagyszüleink 15 holdon gazdálkodtak. Ebből örökségként és vásárlás révén nekem öt hold jutott. A „harang domb” is a miénk volt, de azt átengedtük a római katolikus egyháznak. Tipikusan tajói tanya a miénk, amelyben felnőttem és éltem. A mintegy 70 méter széles telek közel 500 méterre nyúlt nyugat felé, az ott határútként szolgáló „vakdülőig”. Ez az 5 holdnyi terület biztosította családom megélhetését. Mindent megtermeltünk, amire szükségünk volt, és az állatállománynak is innen biztosítottuk a takarmányt. Nekem, mint gyermeknek is szerep jutott a gazdálkodásban. Kiskoromban állatok legeltetése, etetése, gondozása volt a feladatom, később a gazdálkodás minden területén igényelték szüleim a munkát tőlem. Szántottam, vetettem, arattam, metszettem, permeteztem a szőlőt, kapáltam, állatokat gondoztam. Mindenben részt vettem, ami a kisparaszti gazdálkodáshoz tartozott. Végeztem mindezt az ismétlő iskolai tanulmányok, a rendszeres leventefoglalkozások mellett is. Édesapám 1938-ban meghalt. Nekem kellett a kis gazdaságot vezetni, a munkák zömét végezni. Közben katonáskodtam. Leszerelésemet és a frontátvonulást követően 1944. november 4-én házasságot kötöttünk Faragó Ilonával, s folytattuk kis gazdaságunkban a munkát egyénileg, majd pedig a Rákóczi Termelőszövetkezeti Csoport tagjaként. Feleségem szintén tajói, a sürütajói iskolában végezte el az elemi iskola hét osztályát. Az én iskolai életem mozgalmas volt. Mielőtt még beírattak volna, megismertem a tanító mat Csibi Vidort, mert nálunk lakott albérletben. Ő azonban nem lett az iskolában tanítóm, mert addigra eltávozott Tajóról. így én Szűts Józsefné (Szentgyörgyi Lenke), majd pedig Mihaleczki Róza (később Róna Gábomé) tanítónő irányításával kezdtem megismerni az elemi ismereteket, az írást, olvasást, számolást. Második és harmadik osztályban is ő volt a tanítóm. Negyedik és ötödik osztályos koromban Szentgyörgyi Lenke (Szüts Józsefné) tanította a három évfolyamból álló osztályt. A hatodik osztály elvégzése után 3 éves gazdasági ismétlő következett. Ennek elméleti részét (hittan, olvasás, helyesírás, fogalmazás, számtan, földrajz, történelem, polgári ismeretek) az iskolaépületben tanítási órákon sajátítottuk el szombat délelőttönként. Ekkor az alsóbb osztályok nem jártak iskolába, szombatonként szünetet kaptak. Az ismétlő első és második osztályában Strasszer Mária, a harmadikban Toncsi néni volt a tanítónk. A gyakorlati jellegű képzést elengedték, mivel azt otthon alaposan elsajátítottuk. Szerettem iskolába járni több okból is. Szívesen tanultam. Természetesen amiatt is, hogy ott jót lehetett játszani a barátokkal. Csak az volt a baj, hogy közel laktunk az iskolához, hamar hazaértem, míg a távolabb lakók útközben jókat játszottak, talán rosszalkodtak is. Ezt irigyeltem tőlük, mert engem otthon hamarabb várt a munka. A szüleim azt tartották, egy gyerek arra való, hogy otthon segítsen. Én ebből alaposan kivettem a részem. Disznók, birkák, baromfiak gondozása, legeltetés várt rám tanítás után. 100
