Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
Szerződő házasulandók
említik. Pontosan egy év múlva, ugyanezen a napon, november 1 1 -én ismét egy kettős esküvő volt: Paor Schmolcz József Német Gombócz Juliannával (47. HSz), Paor Schmolcz Mihály pedig Németh Teréziával kötött házasságot (48. Hsz). Mindkét Paor Schmolcz 23 éves volt, mindkettőt ’nőtlen juhász’-ként tünteti fel az anyakönyvi bejegyzés. Mind a négy házasuló fél szerződést kötött. Gyanítjuk, hogy a két pár juhász családja az esküvőket valamelyik pásztori jeles naphoz igazította. November 10-ét csak két héttel előzi meg Dömötör napja. Nagy Czirok László a kiskunsági pásztoréletről írott munkájában külön alfejezetet szentel a halasi juhászok ’dömötörözés’-ének,59 amikor is a számadó házánál összeverődött pásztorok, bojtárok és szorosabb atyafiságuk megünnepelték a pásztorév szerencsés elmúlását. Mert a juhászok esztendeje Dömötörtől Dömötörig tartott. A juhász Dömötör után házasodhatott. De igazodhattak ezek az esküvők az Erzsébet-nap hetében tartott három napos halasi őszi vásárokhoz is. A falkás juhászok ezen a mindig három napos (szombat-vasárnap-hétfő) vásárokon ’csináltak’ pénzt maguknak, s szükségleteiket is ekkor szerezték be. Házasságleveleinkből előtűnő, akár megnevezett, akár csak valószínűsíthető juhász házasulandókban azoknak a halasi juhász családoknak gyermekeit ismerhetjük fel, akik a XVIII. század közepe tájától gyökereztek le Halason. Előbb a városon kívül ’jött- ment’-ként, majd a városon belül, mint kényszerből megtürteket fogadták a város lakói. A XIX. század első évtizedeiben már jó néhány családjuk számottevő vagyonnal rendelkezett anélkül, hogy a város magatartása valamit is változott volna velük szemben. Ilyen, házasságleveleinkben is fel-feltűnő juhászból gazdákká váló családok a Király Gyenge, a Paor Schmolcz, a Juhász Vida, a Halász Darabos, a Lefánti, a Bóna Pampulák, a Bukros Tunya, a Benke Móker, a Vörös Tepsi, a Ternyák Tófenék családok. A juhász családok gyerekei az 1860-as évek után a halasi paraszttársadalom tekintélyes gazdáivá váltak. Meggazdagodásukról, földszerzéseikről Nagy Czirok László is megemlékezik:60 „A messzi pusztarészeken kapott birtokok nagy része a tagosítás után hamarosan a juhászok kezére került: előfordult, hogy 40 holdat is kaptak egy-egy birkáért; a gazdák inkább megváltak földjeiktől, minthogy a juhászokkal küszködjenek. Volt olyan juhász - nem is egy -, aki 4-500 hold birtokot szerzett ily módon. Jónéhány még ennél is többet.” Gőzön István halasi népköltő az 1860-as tagosítás utáni idők ’juhászból lett gazdáit’ így énekelte meg:61 „Sok ősi családnak így ásták meg sírját, Juhászból lett gazdák szívják most a zsírját.” Nagy Szeder István a városról szóló müvének gazdaságtörténeti kötetében részletesen foglalkozott a város és a feltörekvő juhász dinasztiák között folyó csaknem egy évszázadra kiterjedő háborúskodással:62 „Évek hosszú sora kellett ahhoz, hogy ez a mozgalom elsimuljon; - írja az 1807-1820 között lefolyt pereskedésekről, amelyek folyamán hol a Városi Tanács, hol a juhászok búsították a Jászkun Kerületeket egymás ellen benyújtott panaszaikkal: „Az eljárás alá vont juhászok és árendások kis hányada hagyta csak el a halasi határt, míg a Halász-Darabos, Brecska, Varga, Tallér, Árvái, Bóna-Pampula, Rádoczi, Bánóczki, Vörös-Tepszi, Móker-Benke, Puruczki-Döfi, Bagó-Horváth, Búkor, Kurucz, Mákos (Czagány), Vida, Túmó, Feró-Nyalka, Kóbász, Király, Csorba, Bor stb. családok a vagyonos katolikus gazdák sorába küzdötték fel magukat.” 38
