Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
Szerződő házasulandók
15 éves 1; 16 éves 7; 17 éves 14; 18 éves 26; 19 éves 11; 20 éves 14; 21 éves 7; 22 éves 9; 23 éves 4; 24 éves 9; 25 éves 3. Összesen: 105 Menyasszonyainknak ez utóbbi adatai nagyjából megfelelnek a helyi katolikus házassági anyakönyvek korszakunkra vonatkozó életkori adatainak. Korszakunkban a kiskunhalasi katolikus lakosok leányainak férjhezmenetelére a 18. életévet tartották legalkalmasabbnak. 15-16 éves korban mindössze 8 menyasszony volt, s 17 éves korú is csak 14. Vagyis a 15-17 éves menyasszonyok száma összevéve sem éri el a 18 éves korban férjhez mentek számát. Tanulságos lehet szerződést kötő vőlegényeink korának áttekintése is - figyelembe véve a kötelezőnek tartott férfi-nő korkülönbséget: 19 éves 1; 20 éves 5; 21 éves 1; 22 éves 1 1; 23 éves 6; 24 éves 11; 25 éves 9; 26 éves 11; 27 éves 8; 28 éves 10; 29 éves 1; 30 éves 5; Összesen: 79. Nagyjából ezek az adatok is megfelelnek a házassági anyakönyvek korszakunkra vonatkozó összadatamak. A 20 éven aluli legényt nem vették teljes emberszámba. A 22-23 éves legény már férfinak számított, a legények nagyobb része általában 22-26 éves korában nősült. A 22 éven felüli leányt már „öreglány”-nak, a 26 éven felüli legényt „öregle- gény”-nek tartották. Bizonyosak lehetünk abban, hogy 24 éven felüli menyasszonyaink, s a 28 éven túli vőlegényeink esetében egyenként kimutathatnánk valamiféle személyi okot, családi körülményt, amely miatt házasodásukkal megkéstek, különösen, ha nem másodszori vagy többedszeri házasságról volt szó. Az életkor számbavételénél ugyanis utalnunk kell arra, hogy akár 25 év alatti menyasszonyaink, akár 31 év alatti vőlegényeink között találhatunk özvegy állapotúakat: a 100 nő közül 7, a 78 férfi közül 13 már újra házasodó özvegy. Ezek első házasságkötésükkor (ha a korszakban szigorúan betartott gyászévet figyelembe vesszük), legalább is egy évvel fiatalabbak voltak. A 30 év feletti korban házasodó férfiaknak és a 25 évük felett férjhez menő, szerződést kötő nőknek nagyobbik hányada özvegy volt. Az ’összeillő’ házasulandók egymás közti viszonyára életkoruk különbözősége is meghatározó volt. A közvélekedésből, amely természetesnek tartotta, hogy a házasulandó legény idősebb legyen választott mátkájánál, következett, hogy minél fiatalabb volt a vőlegény, annál kisebb lehetett a korkülönbség közte és a menyasszony között. A 26 éves legény és a 18 éves lány korkülönbségét még kedvezőnek tartották, ám ugyanez a nyolc év már megengedhetetlen lett volna 22 éves vőlegény és 14 éves lány esetében. A férfi és a nő közötti korkülönbség tehát a két házasulandó életkorának megfelelően növekedhetett vagy csökkenhetett. A korkülönbségnek a természetes, a közösség által is helyesnek Ítélt mértéke fölötti, vagy alatti fokát (amikor is a férfi s a nő között fordítottan mutatkozott), már se természetesnek, se a közösség által helyeselhetőnek nem lehetett tekinteni. Természetesen ezek a házasságok is lehettek sikeresek, de az általános tapasztalat, s a közvélekedés erősen szembefordult a nagy, vagy fordított korkülönbséggel. Ilyen esetekben nagyon is érthető, hogy a hátrányosnak tartott fél és családja igyekezett ehhez valamiféle áthidaló biztosítékot teremteni. Leggyakrabban - mint Papp László is mondja -, a mérleg erősen kibillenő nyelvét anyagiakkal kellett ellensúlyozni. Páronként számba véve a szerződést kötő házasulandók között mutatkozó korkülönbséget, azt találjuk, hogy a 176 pár közül az egyidősen összeházasodók száma mindössze 10, azoknak a házasságoknak a száma pedig, ahol a nő öregebb, elenyészően csekély, összesen 6. 23
