Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
A házassági szerződések hagyománya Kiskunhalason
A siklósi házassági szerződések elsődleges céljukat tekintve csaknem teljes egészükben móringlevelek, még akkor is, hajócskán tartalmaznak egyéb vagyoni kikötéseket is.4' A házassági szerződések ilyen feltűnésére, helyenkénti elterjedettségére legmeggyőzőbben Mándoki László siklósi statisztikája a bizonyíték: „Siklóson a XIX. század elején jelentek meg, s idővel mindjobban megközelítették a házasságkötések számát..., míg 1843-1862 között több ízben el is érték azt.44 A siklósi szerződésekből levonható következtetések végső sommázását Mándoki László fenntartotta a teljes baranyai anyag feldolgozásáig, ám a közölt szerződésekhez fűzött részmegállapításai, összevetései így is a mó- ringolás szokásának eddigi legteljesebb összefoglalását adják. Kiskunhalasi házassági szerződéseink számbavételénél és elemzésénél ezek szolgálták leginkább az összehasonlítás és újszerű megközelítés lehetőségeit. A Jászkunságnak az 1860-as évekig érvényes magyar és osztrák polgári törvényektől eltérő sajátos jogszabályait legrészletesebben Brandt József ismertette.43 A ház- és szőlőbirtokról, a jászkunsági redemptusoknak a jászkun jogszolgáltatás alá való kizárólagos tartozandóságáról, a férj szerzői jogáról, magvaszakadt özvegyének rendelkezési jogáról (1886. VII. te. 22. §), a közkereső, vagy nem kereső özvegy jogairól, a mag nélküli férj elhalása utáni öröklési jogszabályokról a jászkun, de a magyar polgári törvények szerinti gyakorlat 1938-ig nem rendeződött megnyugtatóan.46 A házassági szerződések tartalmi vizsgálatánál számunkra legfontosabbak voltak a helyileg érvényes, a protestáns halasi törzslakosság részéről feltétlen tiszteletben tartott sajátos jászkun házassági vagyonjogi rendelkezések, amelyek szerint a magvaszakadt férj özvegye férjétől birtokot nem örökölhetett. „Az ősi birtok megóvása érdekében bírák ügyeljenek, hogy a Jászkun kerületekben az utolsó férfi ági leszármazás el ne idegeníthesse a birtokot. Ilyen veszély esetén bírói zárra, vagy egyéb biztonsági intézkedésre van szükség.”47 „Az öröklött (ősi) vagyonból, ha gyermek nincs, a feleség nem örököl, hanem az oldalág”. Jászberényi ítélet szerint „Néhai Molnár Péter szőlőjét az özvegy köteles volt az elhunyt férj családjának visszaadni, mindössze a szőlőtermés felét tarthatta meg, mivel a szőlőt abban az évben ő művelte. Az erőszakosnak minősített foglalásért pénzbüntetést ítéltek.4* „Birtokot lánygyermek csak férfi örökös hiányában, vagy annak elhaltéval örökölhet.”49 Törvényes öröklés esetében még a szerzeményi birtokra vonatkozóan is elsőbbségük volt a fiú örökösöknek a lányokkal szemben. Itt minden per a kapitányi bírákhoz tartozott, kivéve a helységek határpereit. A peres eljárások rendje: Helyi tanács, kerületi kapitányi szék (Halas esetében a félegyházi Kiskun kapitányság), a Jászkun Kerületek egyesített táblája (Jászberényi főkapitányság), s csak végső soron kerülhetett a per a Királyi Tábla elé, mely azonban ítélethozatalában általában figyelembe vette a jászkun jogszabályokat, s azok szerint ítélkezett.50 Az ősi (ági) vagyont csak a redempciótól, 1745-től számították. 1848 forradalmi közjogi szelleme kísérletet tett a jászkun öröklési renddel szemben a lányutódok öröklési jogának érdekében. „Az elavult fiági örökösödéssel kapcsolatos, szokásos leányági kártalanítást egyesek el kívánták törölni, hogy ingatlanokat a lányok éppen úgy örökölhessenek, mint a fiúk, vagyis kapja meg a leányág is a vagyont, nem pedig csak annak a pénzértékét, amely a föld árának emelkedésével 1.80-as kulcs szerint nagyon csekély volt. Az előtérj esztéssel szemben a többség a régi jogrendet ítélte j ónak, csak arra tettek javaslatot, hogy magasabb becsértéket kapjanak a leányutódok a fiú örökösöktől megváltásként.51 15
