Vorák József: Halasi móringlevelek - Thorma János Múzeum könyvei 31. (Kiskunhalas, 2009)
A házassági szerződések hagyománya Kiskunhalason
törvények azon rendelkezésével, mely a gyermektelen özvegyet a férj halála után, annak újabb férjhezmeneteléig a férj vagyonában meghagyta. A német Morgengabe szokását hazánkba magukkal hozó német parasztok vagy városi polgárok más-más időben, más-más német tájakról érkeztek, s Magyarország legkülönbözőbb vidékein települtek. Semmiképpen nem meglepő hát, hogy ormánsági tájszótárunk összeállítója a móring értelmezését kutatva olyan adatokra bukkanhatott, amelyek a móringnak egyik legarchaikusabb. lutheri meghatározását őrizték meg. Az eltérő változatok közti eligazodást nehezítette, hogy a házassági egyezkedések, az azokat rögzítő írott házassági szerződések igen sokszor nemcsak a szorosan vett özvegyi biztosítékra, magára a móringra vonatkoztak, hanem mint éppen kiskunhalasi katolikus házasságleveleinkből kitűnik, megelőzvén a végrendeletet (legtöbbször helyettesítvén is azt), minden, a két házasulandó, s azok családjai között felmerülő örökösödési rendelkezést felölelhettek. A hazánkban élt móringolás szokásáról hírt adó legrégebbi adatokat levéltáraink őrizték meg. Az úriszék előtt, 1587-ben Szalonakon lefolytatott perben német nevű közrendű- ek szerepeltek. Az apátián, anyátlan maradt árva halála után annak anyai nagynénje a gyámtól nemcsak az elhunyt nénjének hagyatékát, hanem annak móringját is követelte. „Az byrák ebben illyen törventh tethennek: Hogy az myncmö 32 forenth ara Morhath meg böchülthennek wolth, mely morhanak az arra Muer Jóringhnel wagyon, aból az 32 főrendiből ugyannak az Fyser Jorigh felleseghenek az moringhoberth (móringbért) Kysazon napyara fi. 24” * Hasonló értelemben tűnik elénk a móring a Batthyány család körmendi levéltárában az 1607-ből Baksafalváról fennmaradt úriszéki periratból is.9 A német felperes szereplőkkel szemben az alperes, a magyar Szakács Márton, a móringját követelő özvegy mostoha lányának a férje. „Zakach Marthon vej volt Kherbel Pongracznak, de más azzontul való leanj vtan. Hogy azért Pongracz Kherbelnek az előbby feleseghe meg holt, vette felesegwel ezt. Ezt (’És’) mjnden morhaibol harmad rezet moringobolt nekj. Azért immár halala vtan Kherbel Pongracznak az moringobot kérj az azzony, mjwel hogj egy gyermekeis let Kerbertwl. Zakach Marthon dicit. Vgj wagyon, az ipám mikor el vette ezt a mostoha napamath, harmadrezt moringobolt, de mjndenből ki attain az ő rezet.”10 A XVII. század főúri, nemesi házasulandóinak szerződéseiben a köznépnél helyenként már feltehetően általánosabban használt ’móring’ kifejezés alig fordul elő. Főuraink házasságkötéseikkkel kapcsolatos feltételeiket, kikötéseiket, biztosítékaikat a legkülönfélébb - az özvegyi biztosítékot leggyakrabban hitbér - címeken nevezték. Weichhart Gabriella átvizsgálván az 1601-1630-as évek főúri levéltári anyagát, mindössze annyit tud megállapítani, hogy „...értesülünk oly ajándékról is, mellyel a házasság első napjának reggelén kedveskedett a férj feleségének, amit reggeli ajándéknak neveztek... Reggeli ajándékról csak egyszer történik említés, Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin között.”" A jegyruháról és móringról együttesen szólva se tud mást mondani: „Mindkettőre vonatkozólag csak néhány homályos adat jutott ránk e korból. Homályosak annyiban, hogy csak az ajándékozás tényét igazolják, de sem idejét, sem módját nem tárják föl.” A XVI. századvégi, XVII. századeleji úriszéki periratok szórvány adataiból bizonyossággal csak annyit állapíthatunk meg, hogy ott és akkor már élt a jobbágyok közti móringolás szokása. Magyar parasztságunk, köznépünk házassági eseményként gyakorolt móringolását csak jóval később, a XIX. század elején jegyezte le két, honismereti adatokat gyűjtő kutatónk: Nemes-Népi Zakál György12 és (valószínűsíthetőleg) Horváth Jeremiás Sámueln vajszlói református lelkész. Mindkét, helyi adatokat kortársként rögzítő szerző akkor írta le a szokás eleven gyakorlatát, amikor a móringolás módosabb parasztságunk körében helyenként szinte már a házasságkötések félhivatalosan is szorgalmazott, mellőzhetetlen előfeltételévé vált. 9
