Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Szapáry Zita: A Kiskunhalasi Római Katolikus Egyház zászlói
HALASI MÚZEUM 3. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 135. évfordulójára 267 A Kiskunhalasi Római Katolikus Egyház zászlói Szapáry Zita Az emberek ősidők óta szükségességét érezték, hogy hova tarozásukat, jelekkel, jelképekkel megjelenítsék. Ezen jelképek egyike a zászló. A zászlótan (vexillológia), a történelem egyik segédtudománya. Pontos meghatározása a következő: Egy kizárólagos, nem változtatható, különféle alakú és anyagú, hagyományos vagy egyezményes színekből összeállított, nagy mennyiségben előállítható, egy jogi valóságos vagy képzeletbeli személy, nemzet vagy eszme felismerését biztosító, rúdhoz erősített vagy őrfára (árbocra) felvont, egyedi megkülönböztető jelkép. Alapvetően kétféle zászló létezik, a tulajdonképpeni zászló, amelyet egy rúdhoz erősítenek, kitűznek vagy hordoznak, illetve a lobogó, amelyet kötéllel vonnak fel egy őrfára vagy valamilyen oszlopra. A zászlók napjainkban a mindennapi életünk részévé váltak, az élet minden területén találkozhatunk velük. A zászlókat tulajdonságaik alapján csoportosítjuk: 1. Formájuk. A zászló legfontosabb jegye az alakja; 2. Méretük illetve szélességének és hosszának az aránya; 3. Színei. Hét ú.n. zászlószín létezik. Két fémszín (arany, ezüst) és öt valóságos (vörös, kék ill. azúr, zöld, fekete, lila); 4. Anyaga, technikája; 5. Funkcióik; 6. A zászlók részei és kiegészítői. Akár egyszínű a zászló, akár színek kombinációjából tevődik össze, mindenképpen ez a tulajdonsága hordozza legerőteljesebben a zászló szimbolikus jelentését. A színek, mint jelképek vannak jelen az életünkben, a katolikus vallásban a színek különböző jelentést tartalmaznak. Lila: A mértékletesség színe. A keresztény vallásban a püspökök viselete. A papi törvények, az autoritás, az igazság, a böjt jelképe. Narancssárga: Átmeneti szín a sárga és a piros között, így a ragyogás, a pompa, vagyis a szellem és a testiség ill. vágy egyensúlyát jelenti. Bíbor: A hatalmat jelképezi. Piros: A zsidó és keresztény hagyományban a komolyság és a fenség színe. Zöld: A halhatatlanság, feltámadás színe. Az erények közül a reményt jelenti. Kék: A keresztény szimbolikában az angyalok, valamint Szűz Mária színe. A keresztény vallásban, amíg a kék és az arany az ég színei,addig a vörösek a földi világot képviselik. Fekete: Egyrészt a halál és a gyász színe, másrészt a bűn, a pokol, a bűnhődés jelképe. A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezte, ezért a papok és a bencés szerzetesek ruházatuk színéül választották. Fehér: A fény, a tisztaság, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe. A Szentlélek galambjának színe, a szentséghez, az Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe. Arany: A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a dicsőség jelképe. Vallási ábrázolásokon az arany háttér a transzcendentális szférára, a mennyei birodalomra utal. Az arany dicsfény, vagyis a glória pedig a megdicsőült szentekre. Kiskunhalason 1862-1945 között összesen 59 egylet, egyesület működött. Ezek közül több egyesület alapítási éve nem ismeretes. Kiskunhalason a polgári korban a katolikus egyházhoz hat egyesület tartozott: • Római Katolikus Önképző Egylet, mely 1868-ban alakult és 1928-ig funkcionált. 1937-től Kiskunhalasi Katolikus Kör néven működött tovább. Ennek az egyesületnek nem volt zászlója. • Kiskunhalasi Katolikus Népszövetség. Forrásaink szerint nem volt egyesületi zászlója. • Kiskunhalasi Katolikus Legényegylet, mai utója a Kolping Család Egyesület.
