Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Terbe Éva: A majsai oktatás kezdete
60 Térbe Éva „Mária Teréziának kiadott Ratio Educationusa elrendeli a ’Normális Iskola’ felállítását, melynek első tanítója Pongrácz István tápiógyörgyei iskolamester lesz évi 42 frt. fizetéssel, melyhez az iskoláztató szülő egy-egy véka búzát ad természetben, míg a szintén kötelességévé tett ostyasütésre külön két véka tiszta búzát és megfelelő mennyiségű fát kap amivel felsüti.”11 „Tanító 1783-ban Tóti József, fizetése 80 rh. forint, 35 pozsonyi mérő gabona, 2 öl fa, 1 mázsa hús, 25 font faggyú, 60 font só.”12 „1784-ben Varjú József lesz a leányok tanítója. Minthogy a leányoknak tanítója nem volna, hogy a keresztényi tudományban és a közönséges olvasásnak megtanulásában oktattatnának, arra való nézve Varjú József azon hivatalra fölvétetett (.. ,)13 Tapasztaltatván, hogy a leányok tanítója Varjú József hi vatallyát, bátor 80 leánygyermeket naponként tanítana, minden szorgalmatossággal viselné, mely szolgálattyának, hogy illő jutalmát vegye, conventioja (...) készpénz 30 Rhforint, úgy hasonlóan 30 véka búza fizetése lészen.”14 A lányok tanítójának fizetése jóval kevesebb volt, mint a fiúkat oktató kollégájáé. Rangban is alul maradt, hisz kevesebb dolga volt. A lányokat csak olvasásra és a legegyszerűbb számolási műveletekre tanították, az írást már nem tartották fontosnak. „Az iskolai esztendő, vagyis a tanítás ideje tíz hónap volt, azzal a különbséggel, hogy a nyári szünidő szeptember és október hónapokra esett. Ezt 1786-ban akként változtatták meg, hogy a vakációt július és augusztus hónapokra helyezték vissza.”15 A Ratio Educationus végrehajtására 1789-ben kiadott Instrukciók már foglalkoztak az alsó fokú oktatás tárgyi feltételeivel is. Szabályozták az iskolaépületek és tanítólakások építését. Ezek se voltak kötelezőek, így nagy változást nem eredményeztek. A majsai tanács 1789-ben már másodszor rendelte el, hogy minden 6-12 éves gyermek köteles iskolába járni. Sipos András iskolagondnok („direktor”), és Ficzek Istvány tanító feladata lett a tanköteles gyermekek összeírása. A tanács intézkedései közül említést érdemel Zmelowszky András tanító elbocsátása, mert túlzásba vitte porosz fegyelmezési módszerét. A helyére kinevezett Bordás András tanító kaszáló iránti kérelmét munkája jutalmául teljesítették. Bordás egy év után elment, mert jegyzővé választották Cibakházán. Utóda Rádóczi Márton néhány év tanítóskodás után felmondott egy bizonytalan kántori állás miatt, s meggondolatlansága miatt a tanács már nem vette vissza. Az elhunyt Varjú József helyett 1791. január 22-én Matska István lett a leányok tanítója, ki majd harminc esztendeig közkedveltségnek örvendett a majsai hajadonok közt. Ez idő alatt többször fizetésemelést kapott. „1792. december 20-án az elhunyt Sipos András helyett az iskolagondnoki teendők ellátásával Szabó Menyhért tanácstagot bízzák meg. Az ő idejében rendszeresítik az iskolaszolgát egy szegény, de ügyes tanuló személyében.”16 (Az első iskolaszolgát Hager Györgynek hívták.) 1795. május 7-én a kerületi tanfelügyelőség tanítási tervezetet írt elő a majsai két tanerős iskola számára. Ebből a tervezetből idézi Zsidó Péter az 1-2. osztály tananyagrészletét. Helytörténészünk betűalakítását látva egykori írásképünk gyöngyszemei perdülnek szemünk elé.17 Már András királyi tanfelügyelő 1797-1798-ban két rendeletet adott ki a majsai oktatással kapcsolatosan. Egyik rendelet pontokba szedi a tanítók kötelességeit. Felfedezhetjük benne a gyakorlati életre nevelés fontosságát, a latin nyelv helyett a gazdasági ismeretek alkalmazásának szándékát. „A felsőbb classisokban azon ifjúságot, mely a paraszti életre szánattatik, leginkább a kézi írásban, a polgári levél másolatokban (...) némelykor a deák nyelv helyett ezen kitett tárgyak taníttathassanak.”18 A másik a tárgyi szükségletekről gondoskodik: „A classisokban lévő asztalok, padok, ablakok és kemenezék talán még most is reparatiót kévánnak (...) Bírák uraimék azoknak minden fogyatkozásait hozzák helyre és azon igyekezzenek, hogy az épület, vagy fűtő fogyatkozásai miatt a gyermekek az iskolából el ne távozzanak, ezáltal a tanítókat a tanítástól el ne idegenítsék. (...) Mert józanon gondolkodó embernek nints nagyobb kötelessége, kivált a mostani világ kömyülállásait tekintve, mint a jó gyermek-
