Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Gallina Zsolt–Varga Sándor: Újabb adatok a középkori Halasról. A településszerkezet alakulása
38 Gallina Zsolt Varga Sándor Az utóbbi években végzett régészeti feltárások és a korábbi adatok újraértékelése alapján ugyanakkor kissé át kell értékelnünk a Hatházi Gábor által felvázolt településfejlődést és településszerkezetet. Ehhez azonban elsőként is vizsgáljuk meg a mai Kiskunhalas belterületéről ismert régészeti lelőhelyeket, leleteket. Templomhegy A lelőhely Árpád-kori előzményét fentebb már érintettük. Az egykori templom meglétére a beszédes lelőhelynév mellett Révész György, illetve Pesty Frigyes és Gyárfás István feljegyzései utalnak.14 A környezetéből kiemelkedő dombot már a 19. században folyamatosan anyagnyerőként használták, amely során emberi csontvázak, tégla- és kőtöredékek, valamint különböző leletek kerültek elő. Ez utóbbiak közül legnagyobb hírértékkel a területről napvilágot látott pénzek bírnak, ezek ugyanis hozzávetőlegesen megadják a lelőhely keltezését. A 13. századi lemezpénzekből álló éremlelet mellett a területről I. Lajos (1342-1382), Mária (1382-1387), Zsigmond (1387-1437), Albert (1437-1439) és I. Mátyás (1458-1490) pénzeire van adatunk.15 Az 1960-as években tovább folytatódott a domb elhordása. A munkák során újabb csontvázas sírok, valamint különböző telepobjektumok váltak ismertté.16 A középkori település meglétét erősíti az egykori templomheggyel szomszédos részek terepbejárása is, aminek során számos késő középkori kerámiatöredéket gyűjtött be Gallina Zsolt a területről 1997-ben.17 Miután a lelőhely jelentős része (központi területe) elpusztult, illetve a mai beépítettség miatt régészeti kutatás már alig lehetséges, a lelőhellyel kapcsolatos kérdések is tisztázatlanok maradnak.18 Ennek eredményeként a lelőhely forrásértéke jelentős mértékben csökken, így komolyabb elméletek kiindulópontjaként nem szolgálhat. A bizonytalan, szórványos adatokból ugyanakkor annyi biztos, hogy a Templomhegyen és annak közvetlen környékén számolhatunk egy olyan településmaggal, amely részben Árpád-kori előzményeken kialakulva a 14-15. század folyamán vált komolyabb tényezővé. A település pusztulását és elnéptelenedését jelen ismereteink alapján a 16. század első felére keltezhetjük. Tabán Az előző lelőhellyel szemben, a Halas-tó K-i partján található tabáni lelőhelyről szintén rendkívül kevés adattal rendelkezünk. Ennek ellenére a kutatásban, mint Árpád-kori előzményekre épülő templomos hely, illetve mint a középkori többsejtű település egyik résztelepülése vált ismerté.19 A régészeti adatok ugyanakkor ezeket a feltételezéseket nem támasztják alá. Az első lelet e városrészből még 1810-ben került elő, amikor is egy gödör ásása közben megtalálták Kecskemét 14. századi pecsétjét.20 Révész György feljegyzéseiben, mint teljesen elhordott halmot említ (Piachegy), ami közvetlenül a tópart mellett, az 5. tizedben feküdt.21 Ezt követően a kérdéses területről 1888 novemberében, majd 1925 augusztusában egy-egy újságcikk ad hírt újabb régiségek előkerüléséről. A cikkben leírtak alapján az előbbi (Topán Józsefné házának udvara) valószínűleg egy szarmata temetkezés,22 míg az utóbbi (Hunyadi u. 44.) egy ismeretlen korú temető, vagy sírcsoport lehetett.23 1971 -ben a Huszár u. 14. sz. telken középkori és hódoltságkori településmaradványok kerültek feltárásra. A helyszínen gyűjtött többségében újkori, kisebb részben késő középkori leletanyag mellett néhány Árpád-kori cserépbogrács is előkerült.24 A fentebb leírt adatokból jól kitűnik, hogy néhány, rendkívül bizonytalan adatra építve jutott el a kutatás egy messzemenő következtetésig. A jelenleg ismert adatok alapján ugyanakkor
