Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Néprajz - Ozsváth Gábor Dániel: „Viggáz Molnár az lelkedre” A szank-móriczgáti faragott kőpadelők üzenete
374 Ozsváth Gábor Dániel lásban is: „Töszik ám a törvényt, a malom alatt, aszondik, hogy má nem soká kiüt a negyvennyóc”'3,. A kiskunsági faragómolnárok motívum- kincsében a magyar országcímer és korona a forradalom előtt, alatt és azt követően a Bach-korszak megtorlásai időszakában, majd a kiegyezés után egyaránt előszeretettel használt és vállalt motívum, hitvallás. A kiegyezést követően a törvényes jogaiba újra visszaállított, koronás magyar országcímert - akárcsak 1848-ban -, előszeretettel alkalmazták saját házaikon (akár korábban a nemesi családok a nemesi címereket) az újra a politikai nemzet részévé vált, felszabadított, paraszti családok14. Az általunk taglalt, a kiegyezés idején készült, móriczgáti kőpadelő központi motívumaként megjelent, gazdag leveles-indás keretbe foglalt, míves kidolgozású, koronás országcímere a tulajdonosoknak a malom révén megerősített, gazdasági önállóság jelképének is tekinthető (8. ÁBRA). A vallási jelképek Amint az a korábbi fejezetből is kitűnik, a mindenkori hitvilág emblematikus elemei korán beépültek a létfenntartás eszközkészletének díszítésvilágába. A Krisztus-monogram, a gyertya, a kandeláber, a kereszt, az oltári szentség, a hal, a kígyó gyakran ott láthatók a népművészeti alkotásokon. Különösen igaz volt ez a népélet azon területeire, amely az élelmiszerek előállítására irányult. E tekintetben kiemelt szerepet kaptak az élet (kenyérgabona) őrlésére használt malmok; díszítésükben, felirataikban gyakorta kitűnt a megrendelő, illetve a faragómolnár hitvilága, vallási meggyőződése is. A feliratok tartalmában különböző módon jelentek meg a népi vallásosság jelei; hol köszönetét {„az Isten segecsigéiveF, „az Úr Isten szegedelmiveT, „az Úr Isten rászegitete”, „az Úr Isten segitete”), hol pedig fohászt „tarsd meg Oh Főhatalom”, „tarts meg hátó... Jó hatalom”) fogalmazva meg. A kandeláber és az oltári szentség gyakran együtt jelentek meg a kőpadelőkön. Az oltári szentség formai megfogalmazása vagy a lángnyelves napmotívum továbbfejlesztése révén, vagy pedig a fénysugár- és virágmotívumok felhasználásával, kereszttel lezártan alkot egységes kompozíciót. A Krisztus-monogram gyakran el is maradt a megvalósulás során. Olyan esettel is találkoztunk, hogy egyes elemek utólagosan levésésre, átalakításra kerültek (ennek oka talán az egymást követő tulajdonosok felekezeti különbözőségében kereshető). A dolgozatunkban tárgyalt szank-móriczgáti kőpadelő egyikének hangsúlyos középmotívumát képező oltári szentség finom részletekig kiterjedő figyelemmel történt kialakítása - a kandeláberek és az oltári szentség közé helyezett gazdag virágdísszel - a korszak egyik legékesebb példányának tekinthető. Egyértelmű üzenetként sugallja alkotója és építtetője hitbéli elkötelezettségét. A vallásos, hazája iránt elkötelezett ember számára a népművészet eszközkészletébe ágyazottan a két legfontosabb - a nemzeti és a vallási - kötődés legszentebb jelképeit együtt tartalmazó szélmalomról félremagyarázhatatlanul leolvasható a létrejöttében szerepet vállalók erkölcsi értékrendje. Üzenete egyértelmű, tiszta és világos: a haza kétségek fölötti szeretete, illetve a környék lakosságának tisztességes, Istenfélő szolgálata. V* 16. Virág és fénysugár motivumokal szerkesztett oltári szentség. Kiskun Múzeum. Kis László felvétele
