Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Régészet - Gallina Zsolt–Varga Sándor: Újabb adatok a középkori Halasról. A településszerkezet alakulása
HALASI MUZEUM 3. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 135. évfordulójára 35 Újabb adatok a középkori Halasról A településszerkezet alakulása Gallina Zsolt-Varga Sándor Bevezetés A Kiskunhalas belterületén található középkori templomos helyeket már a 19. század óta ismeri a kutatás. Révész György (1799-1874) helyi lakatosmester, majd később városi tisztviselő 1824-től kezdődően lelkesen gyűjtötte a Halas területéről és annak környékéről származó régiségeket, illetve az azokról szóló híradásokat. 1858-ban, az előkerült leletek első kiállítása alkalmából elkészítette az általa összegyűjtött tárgyak és adatok rövid leírását, jegyzékét, amihez a későbbikben további bejegyzéseket csatolt.1 Munkájának köszönhetően már a 1800-as évek középső harmadából rendelkezünk adattal a Sóstó melletti Zöldhalom és a Halas-tó Ny-i partján álló Templomhegy lelőhelyekről, valamint egy a város közelében, annak DK-i részén található halomról, amely a későbbi Katolikus temető, Kápolnahely nevű lelőhellyel azonosítható. A város középkori topográfiájához hasonlóan fontos adatokat szolgáltatott a 19. század végén tevékenykedő Gyárfás István és Pesty Frigyes,2 míg a régi lelőhelyek beazonosításának lehetőségét, valamint a sokszor beszédes hely-, utca- és dűlőnevek fennmaradását a Nagy Szeder család helytörténeti munkásságának köszönhetjük. Utóbbiak révén rendelkezésünkre áll egy a területre vonatkozó, rendkívül szerencsés történeti térképállomány. Miután az írott forrásadatok további bővülését már nem várhatjuk, a középkori Halas kialakulásához, valamint településszerkezetének formálódásához újabb adatokat a régészet szolgáltathat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a településen és annak környékén meginduló topográfiai kutatások és az utóbbi években végzett régészeti feltárások. Dolgozatunkban a különböző forráscsoportok segítségével megkíséreljük végigkövetni Halas kialakulásának feltételeit, majd fejlődésének állomásait a 12-15. század folyamán. Árpád-kori megtelepedés Halas területén és a földrajzi környezet A Duna-Tisza közének középső részén, az egykori Bodrog, Csongrád és Fejér vármegyék találkozásánál, egy mocsarakkal, szikes tavakkal körülhatárolt területen, egy E-D-i irányú, vízválasztó szerepű dombvonulat, illetve attól K-re húzódó tórendszer mentén alakult ki a középkori Halas. Bár az írott forrásokban viszonylag későn találkozunk a település első említésével, a régészeti adatok alapján tudjuk, hogy már az Árpád-kor folyamán legalább két templomos hely, vagy legalábbis település állt a mai Kiskunhalas területén. Ezek közül az egyikről, a Halas-tó Ny-i partján álló Templomhegyre és annak környékére lokalizálható lelőhelyről csak szórványos, bizonytalan adataink vannak. Révész György és Pesty Frigyes leírásai alapján feltételezi a kutatás, hogy a környezetéből egykoron kiemelkedő dombon templom és a körülötte található temető pusztult el az idők folyamán.3 Az összegyűjtött leletek alapján annyi biztos, hogy egy 14-15. századra keltezhető templom körüli temető és egy III. Béla (1176-1196), II. András (1205-1235) lemezpénzeit és friesachi dénárokat tartalmazó éremlelet került elő még az 1870-es években. Ezt több, az 1960-as években végzett leletmentés követte, amelyek során főként középkori és újkori leletek láttak napvilágot. Kivételt csak egy lakóház nyoma jelentett, amelyet pontosabb meghatározás nélkül a kutatásban egyöntetűen Árpád-kori földbe mélyített házként említenek.4 A terület Árpád-korban történő megtelepedésére a legbiztosabb adatot jelenleg a terepbejárások során tett megfigyelések szolgáltatják. Ezek alapján a Templomhegy-
