Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Végső István: 1944-es karácsonyi bombázás Kiskunhalason. Nácik vagy szovjetek támadták városunkat szenteste?
286 Végső István A légoltalom újra létkérdéssé vált a városban, így ennek vezetője, a rendőrkapitány 1944. december 25-én felszólította a lakosságot, hogy tegyenek óvintézkedéseket arra nézve, hogy még egyszer ilyen tragédia ne történhessen meg. Ugyanis egy, a légoltalom szempontjából jól felkészült, a sötétítést komolyan vevő, és fegyelmezetten viselkedő lakossággal rendelkező város elkerülhette volna, hogy ez a légi támadás ekkora károkat okozzon.14 A ré- gi-új szabályokat újra kihirdették, mely szerint a városházi szirénák hangjára mindenkinek óvóhelyre vagy óvóárokba kell mennie. A város is hibázott, így a mentési munkálatok érdekében újra felállították az ún. mentőosztagokat. A munkaképes férfiakat pedig felszólították, hogy minden légi támadás után ásóval, kapával és csákánnyal együtt jelenjenek meg a tűzoltóság udvarán, ahol mentési munkálatokban kell majd részt venniük. Az intézkedések súlyosságát jól példázza, hogy az is kihirdették, hogy akiket a romoknál és károsult házaknál fosztogatáson és lopáson érnek a helyszínen agyonlövik.15 Az óvóhelyek hiányának problémája ismét megmutatkozott. Ezért a légoltalmi vezető nyomatékosan felhívta a figyelmet, hogy „ azok a házak, amelyeknek közelében pince, vagy fedett óvóhely nincsen, azonnal, legalább 180 cm mély és zeg-zúgos vonalban elkészített óvóárkokkal látandók e/.”16 Hogy még látványosabb legyen a légoltalmi óvintézkedésekre való figyelemfelhívás a bombatámadás egyes repeszdarabjait a Városháza előtt közszemlére tették, amely előtti tábla azt hirdette, hogy az ellenség milyen elvetemült módszerekkel akarja megfélemlíteni az ártatlan lakosságot. A bombatámadásról a helyi sajtó a következőképpen számolt be: Ösztönszerű meneküléssel futott a lakosság a pincékbe és óvóárkokba. Nyomban az első dörrenések után új bombazápor zúdult alá. A pincékben félelem lett az úr. (...) Közel egy és negyed óráig zuhogtak a bombák. 9 óra 3 perckor hullott le az utolsó. Sokáig maradt még a lakosság a pincékben, óvóhelyeken; félt hogy visszatérnek a gépek.”17 A pusztítás valóban óriási volt a városban. Több mint 1000 ember vált hajléktalanná alig egy óra alatt. A bombázások által okozott károkról riportszerűen így 1. A Friedrich család sírja a bombázás nyomaival, kiskunhalasi római katolikus temető. Végső István felvétele 2007 szemtanú. Amerikai romboló és repeszbombák, szemtanúk közül. Szovjet gyújtóbombák, amelyeket a szovjetek használtak 1944-ben amelyeket elvileg 1943-ig használtak. Pataky - Rozsos - Sárhidai 1992. 233. Pataky - Rozsos - Sárhidai 1992. 228.
