Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Cseri Gábor: Halas a Magyar Rádióban az 1930-as évek elején
284 Cseri Gábor lülmúló, állomszerű, leheletfinomságú remekeket fog látni, melynek egy tenyérnyi darabján sokszor másfél hétig is dolgoznak egyszerű, szorgalmas, finomkezű halasi lányok. E csipkének Dékáni Árpád halasi ref. Főgimnáziumi tanár volt a megteremtője, s az ő tervei elgondolásai alapján Markovits Mária vezeti már évek óta a halasi csipke készítését. A világkiállításokon több ízben „grand-prix”-t nyert halasi csipkét sajnos még az országban sem ismerik, s nem pártfogolják eléggé. Az idő nagyon sürget, de nem lenne beszámolónk teljes, ha nem említenénk meg Halas két természeti kincsét a Sóstót és a Fehértót. A két tó közül a Sóstó fürdő van a városhoz közelebb. A szállodával étteremmel, kádfürdőkkel, stranddal, teniszpályával s szép parkkal ellátott kis fürdőhelyre rendes autóbuszjárat vezet. Nem egy pesti ember pihente ki már itt évifáradalmait, s nem egy gyógyult ki már reumatikus fájdalmaiból. Sóstó vizének ugyanis a vegyi vizsgálatok szerint rádium tartalma van, s a reumatikus megbetegedések ellen meleg iszapfürdője nagyszerű eredménnyel használható. Aki szereti a csendet, pihenni vagy gyógyulni akar, ideálisabb helyet nem is találhat. A másik tó, Fehértó egyike a Duna-Tisza köze legnagyobb tavainak, melynek remek fás partjára ma már villasor, vendéglő és strand épült. Úszásnak, evezésnek és strandolásnak a legmegfelelőbb hely. Kissé távolabb esik ugyan a várostól, de vonaton elég könnyen megközelíthető. Ez a tó, valamint a mellette elterülő 500 holdas őstölgyes erdő madárvilágban olyan gazdag és jellegzetes, hogy az országban ornithologiai központ állandó felügyelete és tanulmányozása alatt van. Előadásunk végére értünk. íme pár perc alatt csak ennyit mondhattunk Kiskunhalasról. Csak ennyit a múltjáról, mely kicsiben a nemzet heroikus, megmaradásért való küzdelmének és szenvedésének a rajzát mutatja, s csak annyit jelenéről, mely egy boldogabb magyar jövendő, s fejlődőképes ősmagyar föld ígéretét tárja elénk. Azonban, hogy mindezt megérezzük, nem elég hallanunk, hanem látnunk is kell közvetlen közelről. Ma már a filléres gyorsok segítségével nagyon könnyen elérhető ez, s Kiskunhalas magyaros vendégszeretettel lát mindenkit, ki városának múltja, jelene s népe iránt érdeklődést mutat. Jegyzetek 1 A négy gépelt oldalnyi szöveget az 1990-es évek második felében találtuk meg a levéltárban, iratrendezés során a beszállított vegyes anyagok között. A 3600/1933-as irathoz csatoltuk. Az irategyüttesben dr. Fekete Imre-többek között ezeket írja: „ A halasi csipke iránt a közönség körében az érdeklődés egyre erősödik. 1933.évi január 22.én a rádió helyszíni közvetítése alkalmával ismertettem a halasi csipkét és készítését. Utána tömegesen kaptam az érdeklődő és kérdezősködő leveleket, voltak, akik megvételre kértek mintaküldeményt, mások meg akarták tanulni a készítését. Az „Uj Idők” május eleji száma rövid ismertetést közölt két fényképpel, v. Somogyváry Gyula, a rádió igazgatója újabban a halasi csipkéről 4 oldalra terjedő közleményt kért tőlem, melyet a hallgatóság körében a halasi csipke iránt megnyilvánult óhajra, egyik délutáni rádió előadáson fognak közölni. A rádió közvetítése óta városunkban megfordult idegenek majdnem kivétel nélkül fölkeresték az itt most fennálló,magánkézben lévő kis csipkekészítő műhelyt, s több megrendelést tettek.” A halasi csipkével kapcsolatos további levéltári iratrészleteket Cseri Gábor :„Fejezetek a kiskunhalasi Csipkeház történetéből” című, a közeljövőben a Levéltári Évkönyvben megjelenő tanulmányában lehet olvasni. 2 Ennek az ismertető előadásnak a szövege a 12471/1933. szám alatt található.” További intézkedésig Irattár. Kiskunhalas 1933 IX. 11. olvashatatlan aláírás-polgármester h.” — olvasható az előadói íven. A szöveget valószínűleg Sütő József írta. Ez az ismertetés a városról valószínűleg 1933 januárjában a halasi Városi Színházban rendezett néprajzi bemutatón hangozhatott el- tehát korábban, mint a dátumból következnék. A halasi újságokban nem találtam utalást rá. hogy az iraton szereplő dátum idején a várost ismertették volna a Rádióban. Erre az imertetésre célozhatott dr Fekete Imre a 3600/1933.sz. iratban. 3 Az okleveleket magyarul is olvashatjuk Szilády Áron és Szilágyi Sándor fordításának jóvoltából. Szilády Áron - Szilágyi Sándor: Török-magyarkori államokmánytár II. Pest, 1869. 361-413.
