Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Cseri Gábor: Halas a Magyar Rádióban az 1930-as évek elején
HALASI MÚZEUM 3. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 135. évfordulójára 277 Halas a Magyar Rádióban az 1930-as évek elején Cseri Gábor A kiskunhalasi levéltárban a Magyar Rádióra vonatkozólag két forrást találtunk, amelyek a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára Kiskunhalasi Részlegében a V. 273.b. állagban szerepelnek. Az iratokat szöveghűen közöljük: A halasi csipke ismertetése a Rádióban1 Kiskunhalas a Duna-Tisza közén, budapest-belgrád-konstantinápolyi vasútvonalon fekszik, Budapesttől 135 km, autón vagy gyorsvonaton 2 órai út. Kiskunhalas 500 éves város általában úgy ismeretes, mint a magyarföld nyújtotta termés, a magyar kenyér, hús, gyümölcs és bor kánaánja, mely hatalmas területével a magyar életerő egyik hatalmas táplálója. Erre a hírre Halas tényleg rá is szolgált, gabonatermelése és állattenyésztése fejlett, mely utóbbiban is különösen baromfiállománya kiváló. A londoni piacok híres karácsonyi „ Hungarian turkey ”-je (magyar pulykája) jó nagy részben közvetlenül Halasról szállított halasi pulyka (évente kb. 50.000). Sőt Bécs, Berlin, Prága és Milánó húspiacain is keresettek a Halasról exportált feldolgozott baromfiak. De az újabb időben lendülésnek indult gyümölcstermelése is országos hírű (Kifferkörte), s bortermelése is fejlett. Földi javakon felül van azonban Halasnak egy olyan sajátságos értéke, mely valahogyan szintén földjének duzzadó őserejéből árad ki a maga légies művészi finomságában, anyagiat- lan mivoltában, a halasi csipke, ez az egyedülálló érték, az értékekben egyébként oly gazdag magyarföldön, mely Halas nevét messze külső országokban, fényes fejedelmi udvarokban is ismeretessé teszi, s az idegen külföldinek a szép népviselet és a híres halasi néptáncok (főleg a kunverbunkos) mellett elsősorban nyújt nagyszerű látnivalót. Egy halasi rajztanár Dékáni Árpád régi halasi népművészeti motívumokat gyűjtve és attól megihletve teremtette meg Markovits Mária iparművésznő segítségével az 1900-as években a halasi csipkét, Dékáni és Markovits Mária egyszerű halasi parasztlányokkal kezdték a csipkevarrást, s már 1904-ben Budapesten a halasi csipkevarroda a kereskedelmi miniszter állami díját nyerte el. 1904-ben a saint-louisi világkiállításon a grand-prix-t, 1906-ban Milánóban a jury a halasi csipkének nagy díj at ítél, 1907. évben Pécsett (Ungarn)/, 1908-ban pedig Londonban az Earl’s Court-i magyar kiállításon tűnik fel a halasi csipke. Nyert még ezen kívül Párizsban diploma d 'honeurt és priméry prix-t, Kecskeméten díszoklevelet, Budapesten aranyérmet stb. A halasi csipke a csipkefajtáknak művésziesebb, fejlődésteljesebb fajtájához, az u.n. varrott csipkéhez tartozik. A varott csipke lényege abban van, hogy finom vonalait nem úgy fonják különleges csévék- kel több szál fonálból (vert csipke), s nem úgy kötik, horgolják egy szál fonálból (horgolt v. kötött csipke), s nem is úgy hímzik megfelelő anyagra (hímzett csipke) hanem úgy varrják a legvékonyabb angol len cérnából, a legfinomabb, leghegyesebb tűvel. Ez a csipkekészítésnek a legnehezebb, leglassúbb módja, de egyben ez is hozza létre a legszebb, legművészibb csipkealkotásokat. Ebből a fajtából kerülnek ki a leghíresebb csipkék.
