Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Végső István: Vörösterror és fehérterror Kiskunhalas térségében, 1919/1920
HALASI MÚZEUM 3. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 135. évfordulójára 255 Vörösterror és fehérterror Kiskunhalas térségében, 1919/1920 Végső István Tanulmányom célja, hogy röviden felvázoljam Kiskunhalas és egykori határának vonzás- körzetében található településeken, a hatalmas emberveszteségeket jelentő első világháborút követő években, milyen vérengzések történtek, különféle ideológiák mentén. Az Alsó-Kiskunság déli peremének, valamint a Kiskőrösi járás dél-keleti részein kívül a Bácsalmási járás északi, egykori 112.000 holdas határunkkal érintkező részein fekvő helységekre is ki fogok térni. Több településen ennek a korszaknak a helytörténeti feldolgozása vagy még az 1989 előtti, marxista szemléletű, vagy hiányzik, ami természetesen megnehezítette a teljes körű összegzés lehetőségét. Városunkon kívül: Kiskunmajsa, Szánk, Kiskundorozsma, Tázlár, Soltvadkert, Kecel, Császártöltés, Jánoshalma, Kisszállás, Mélykút, Öttömös helységek vörös terrorhoz és fehérterrorhoz kötődő legfontosabb eseményeit vázolom fel. A régiót leginkább befolyásoló két terroresemény, a Kalocsa vidéki ellenforradalom és annak leverése (1919. június 20-24.)', valamint a Prónay Pál vezette különítményesek ténykedése (1919. augusztus)2 volt a vidéken. Ezenfelül történtek helyi vérengzések, és a román csapatok „rendteremtő” szándékát sem lehet elfelejteni. Mindezek alapján elmondható, hogy 1919 és 1920 számtalan bosszú, leszámolás éveit adta, amelyek mögött az elveszített világégés, járványok, megcsonkuló ország mellett a mélyben gyökerező társadalmi, gazdasági és politikai viták álltak. A térség legnagyobb városába, Kiskunhalasra a kommunista és szociáldemokrata eszmék már jóval az első világháború kitörése előtt eljutottak. A Duna-Tisza köze népét elsősorban és először is a szociáldemokrata jelszavak és eszmék fogták meg. Ennek okaként ebben a térségben nem a szélsőségesebb ideológiákat3 és célokat, hanem a mérsékeltebb, megvalósíthatóbb elképzelésekkel küzdő baloldali mozgalmakat támogatták a legtöbben. 1918. október végétől az őszirózsás forradalom kezdetétől a munkásmozgalmak erőre kaptak, és helyenként átvették a politikai kezdeményezést is. Ettől, valamint a leszerelő katonák és a csőcselék garázdálkodásától tartva erős, 400 fős nemzetőrség szerveződött Kriszfalussy Hrabár Ferenc csendőr alezredes vezetésével.4 A november elejére megalakult helyi Nemzeti Tanács helyét hamarosan az elsősorban a polgárság és parasztság érdekeit képviselő Halasi Nemzeti Néptanács (elnöke: Kolozsváry Kiss István polgármester), de sokkal inkább a szociáldemokraták által létre hozott Halasi Munkástanács (elnöke: Bor Antal asztalossegéd, tagjai: Némedi Sz. Imre, Kovács Sándor, Fazekas Gábor földművesek, Szakáts Istvánná, Böröczi Józsefhé munkások, dr. Paprika Antal ügyvéd)5 vette át. Ez a kettős hatalom azonban nem volt tartós, és a munkásmozgalom frissessége, valamint a vesztes háború miatt népszerűtlenebb polgári erők hatalomvesztése az utóbbi testület megerősödését hozta.6 Többek között Kiskunhalason, de általában a környékben is, 1918 októberétől, a munkástanácsokban nem a kommunisták, hanem már az 1800-as évek végétől, vagy orosz hadifogságban szociáldemokratává lett emberek kerültek a vezetőségekbe. Nem feltétlenül rokonszenveztek a szélsőbaloldallal, de őket, mint elvtársaikat jobban elfogadták, mint a polgári vagy kisgazda elemeket. Első intézkedéseik is a népszerű és szükségszerű dolgokra irányultak. így a hadiárvák, hazatérő katonák részére az árucikkek és termények lefoglalását indították el. Az ezekhez hasonló későbbi intézkedéseket a helyi polgárság és parasztság nagy ellenszenvvel viselte és szenvedte el.7 1919. március 21-én aznap vagy néhány nap múlva, az információáramlástól függően, gyorsan eljutott a legapróbb településekre is a proletárdiktatúra. így Kiskunhalason és térségében az irányítást is napok alatt a hatalomba került szociáldemokrata és kommunista pártembe
