Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Légrády Andor: 1848–1849 Soltvadkerten
1848-1849 Soltvadkerten 179 így. Mint ismeretes a Délvidéken a szerb felkelők elleni harcok állandóak voltak, kisebb-na- gyobb szünetekkel. Utánpótlásra mindig szükség volt. Például 1849 január második felében, mikor is Szabadkát veszélyeztették szerb rablócsapatok. Kiskunhalas január 26-án írt válaszlevelében tudósítja Szabadkát, hogy vészt hirdető levelüket a Pest megyei és Kiskun községekkel tudatták, például „Vadkert, Kiskőrös, Kecel... községekkel”.19 A 63 főből ismeretes Csereklyei Mihály, aki hazajött, de bujkálni kényszerült, mint akkoriban nagyon sok társa egész Magyarországon. Végül öngyilkosságot követett el. Egy másik emberről, Onódi Pálról, a következőt lehet tudni. Ő nem szerepelt a listán. Hazatérve, a település Bánomkert nevű részén (ma beépített terület, például az Ifjúság utca épült meg a helyén) nádkupacokban bujkált. Keresték, de nem találták. Később sem jelentették fel.20 A 3. táblázat neveinek írásmódjához figyelembe kell venni, hogy akkoriban a neveket hallás után írták le. A csillaggal jelölt nevek magyarázata a következő: Pincés, német család, eredetileg Keller; Rehoczki ma Lehoczki; Nyúl, német család, eredetileg Haas; Kis, német család, eredetileg Klein; Hirs ma Hirsch; Ajler ma Eiler; Kungl vagy Gungl. Szintén régi, helybeli emlék a következő. Az Erdőalja és a Mozgók szőlőinek kora után érdeklődve Nagy-Pál István helytörténész-tanítónak a szőlősgazdák mondták el, hogy már 1848-ban megvoltak. Erdőaljának valamikor a Vadkerttől nyugatra elterülő nagyerdő előterét hívták. Az úgynevezett Mozgók Vadkerttől dél-nyugatra, a nagyerdő nyugati oldalán elhelyezkedő terület. A helyi emlékezet szerint akkoriban több nemzetőr az ottani tanyákon rejtőzött a császáriak megtorlása elől.21 A dicsőséges tavaszi hadjárat után a császári sereg, cári csapatokkal kiegészülve üldözte a magyar fő haderőt, amely Szeged, Arad és Temesvár környékén igyekezte összegyűjteni erejét. A kormány is Szegedre költözött. Ebből kifolyólag 1849 júliusában néhány napra megyeszékhely lett Vadkert, ahogy Szeles Lajos másodalispán folyó hó 12-én írt leveléből megtudjuk.22 Jelenlegi ismereteim szerint három levelet adtak ki településünkről. Kettőt Szeles Lajos másodalispán, egyet, pedig Sáfári Ágoston solti járási főbíró. Szeles Lajos másodalispán értesíti a községi tanácsot Pest megye székhelyének Vadkertre helyezéséről:22 Tisztelt városi tanács! Az ország kormánya Budapestről Szegedre költözött. A dolog ily helyzetében Pest megye székhelyét ideiglenesen Vadkerten állíttatta fel, - s úgy intézkedett miszerint Dömsödtől Bajáig a Duna partján fekvő minden helységbe egy tisztviselőt rendelt, kinekfeladata az ellenség mozdulatait szemmel tartani, s azokról a megyét naponként értesíteni. Miután a kormánynak, hogy a haza megmentésében célszerűleg intézkedhessék — a napi eseményeket tudnia szükséges, ez okból a megyében futárok állítattak fel, a kormányhoz intézendő tudósításokat tova szállítandók. A tisztelt tanács hazafiságát ismerve, örömest hiszem, hogy ezen szállítások minél gyorsabb eszközlésére a szükséges futárok részéröli kiállítása által hazafiúi kézséggel közremunkálni szíveskedendik és Harkai pusztára Bauer Mihály úr házához - a sürgönyök vitelére két lovas ember rendelend. Én a tisztelt tanácsot Pest megyei tisztviselők által beküldendő jelentések nyomán, az eseményekről időnként tudósítani fogom, és e részbeni becses válaszát várom. Kelt Vadkerten július 12-én 1849. Szeles Lajos, Pest megye m. alispánjától
