Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 3. - Thorma János Múzeum könyvei 30. (Kiskunhalas, 2009)
Történelem - Légrády Andor: 1848–1849 Soltvadkerten
1848-1849 Soltvadkerten 177 A Pesti Hírlap 1848. július 29-én megjelent számából tudható, hogy Kecskemétről is közel 650 újonc indult a kiskőrösi táborba. Minden ember 1 pengő forintot, „minden fegyvert és tábori készületet, valamint lelkes hölgyeinktől két gazdag zászlót kaptak.” Mikor a kecskemétiek Kiskőrösre érkeztek, már a táborban volt 1500 nemzetőr más Pest vármegyei településről, akikkel közösen várták a „rendeletet, hogy az illírek ellen mielőbb indulhassanak.”11 Szintén a Pesti Hírlap adja hírül 1848. augusztus 9-én, szombaton, hogy a „kiskőrösi táborból a nemzetőreink f. hó 27-én indultak ki 6 ágyúval.”12 Induláskor még nem tudták biztosan, hogy hova kell vonulniuk. Annak viszont örültek nemzetőreink, hogy a nyári forróságban nem kellett gyalogolniuk, hanem kocsikon szállították őket. Galgóczy Károly 1877-es Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfiája szerint 1848-ban a VII. kerület Nemzetőrségéhez Vadkertről 285 fő csatlakozott.13 Galgóczy mezőgazdász, gazdasági író volt és részt vett a szabadságharcban.14 Hogy honnan vette az adatot, az nem derül ki müvéből. Sem a VII. kerületre, sem a 285 főre eddig nincs más bizonyíték. A VII. kerület valószínűleg elírás. Ezzel szemben áll egy 1848. december 16-án Dunapatajon kelt levél.15 Ebben Somogyi József őrnagy közli a dunapataji elöljárókkal a nemzetőrségről Pesten november 27-én hozott határozatot. Pest megye nemzetőrségi osztályra nézve nyolc kerületre oszlik, minden kerületre 4000 nemzetőrt számoltak. Somogyi József őrnagy alá a VIII. kerület jutott. Ezen kerületben hat század alakult a következő településekből: 1. század Pataj, Ordas, Lak, Szentbenedek 2. század Úszód, Foktő, Bátya, Faisz, Bogyiszló, Dusnok 3. század Kalocsa 4. század Kiskőrös, Vadkert 5. század Kecel, Császártöltés, Hajós, Miske 6. század Nádudvar, Sükösd, Csanád, Szentiván, Szeremle Pest megye választmányi gyűlése megszabja a solti járás községeire kivetett újoncok létszámát 1848. november 28-án:16 Akasztó ád 12, Apostag 9, Bátya 13, Bogyiszló 9, Csanád 8, Császártöltés 6, Dab 3, Dunavecse 25, Dusnok 10, Dömsöd 13, Egyház 9, Faisz 10, Foktő 12, Hajós 14, Harta 10, Izsák 12, Kalocsa 43, Kecel 15, Kiskőrös 23, Lak 5, Miske 10, Nádudvar 8, Ordas 5, Pataj 22, Szt. Márton 10, Szt.Benedek 5, Szt.István 11, Szeremle 10, Solt 17, Sükösd 11, Tas 6, Úszód 7, Vadkert 15. Kiadta Jankovits főjegyző. Térjünk vissza még a 285 fő kérdéséhez. Mint említettem, ma nincs erre a létszámra további bizonyíték, de a kutatások folyamatosak ezen a téren. Ami biztos, az egy 63 nevet tartalmazó lista, ami Haynau iratai között található. A dokumentumot a Pest Megyei Levéltárban őrizték. Minden név után megjegyzés; „holléte nem tudatik”.17 (3. táblázat) Az említett 63 emberből 42 önkéntes, 14 kötelezett, 7 fogadott volt. Ezek rövid meghatározása a következő: Az „önkéntes”: katonai vagy más szolgálatra önként jelentkezett személy. A „fogadott” jelentése: a kiállítandó újoncok közé besorozott fiatalok maguk helyett mást fogadtak meg, helyettesíttették magukat. Erre lehetőség volt, hogy aki nem akart elmenni katonának, pénzen helyettest állíthatott. Előfordult, hogy egy-egy falu fogadott fel újoncokat, hogy kilegyen a szükséges létszám. A „kötelezett”: tényleges katonaidőn túl visszatartott katona, például tartalékosi szolgálatra. Előfordult az is, hogy börtönbüntetés helyett vállalta a katonai szolgálatot. A 63 ember besorozási ideje a következőképpen oszlik meg: 1848. október 4-én 16 fő, 1849. február 27-én 9 fő, március 4-én 24 fő, május 4-én 4 fő, június 27-én 10 fő vonult be. Foglalkozás szerinti megoszlás: 54 földműves, 8 kézműves, 1 tanító (Gánt János római katolikus tanító).18 Ne feledjük, 1848 november 28-án a Pest megyei választmány 15 főt kért Vadkerttől. Mint a névsorból is kitűnik, november-december-január folyamán senki nem vonult be nemzetőrnek a 63 emberből. A helyi feljegyzések nem adnak választ arra hogy ez miért történt
