Váginé Ván Judit: Ván család - Thorma János Múzeum könyvei 29. (Kiskunhalas, 2009)
Zilah család leszármazottai
VÁN BENJÁMIN ÉLETE KÉPEKBEN Darányi Mária - Szakái Aurél Ván Benjámin református lelkész és író Kiskunhalason született 1892. április 7-én. Szülei Ván István kertész és Mucsi Julianna voltak. Halason a református gimnáziumban érettségizett 1912-ben. További tanulmányait a budapesti és a pápai Teológián végezte 1912-1917 között. A református lelkészi vizsgáját 1919 októberében tette le. Segédlelkész volt Szilády Áron mellett Kiskunhalason (1917. október 1. - 1921. november 18.). Segédlelkész éveinek további állomásai: Nagycsepely (1921. április), Látrány (1921. május 8. - 1924. november 18.), Nagykőrös (1924. december 5. - 1925. március), Garé (1925 április), Szava (1925. május 27-től), Mohács (1925. szeptember 5. - 1926 január). Látrányban írta a Napraforgók című müvét, ami 1924-ben jelent meg Budapesten. Rendelkezési állományban, másképpen mondva felfüggesztve volt 1926. február 1-jétől 1927. május 22-ig. Látrányban lelkész 1927 közepétől. Kiskunhalason lelkész 1937-től. Augusztus 15-i bemutatkozó szolgálata után megválasztják, november 1-től tölti be a lelkészi állást. Beiktatására 1937. november 14-én került sor. A háborús években és az ezt követő nehéz években szolgált szeretett szülővárosában. 1953. augusztus 28-án politikai okokból kényszernyugdíjazták. Mivel kitiltották Halasról 1953- 1962 között Szánkon élt, pásztorkodással, állatok nevelésével foglalkozott. 1962-től 1977-ig Rádfalván nyugdíjas lelkészként szolgált. 1977-től Ván István unoka- öccsénél Kiskunhalason lakott haláláig. Nem nősült meg, agglegény maradt. Az üldözöttek és a kisemberek pártfogója volt. Az első világháború után a baloldaliakat védelmezte, a II. világháború idején lengyel menekülteken, majd osztályüldözötteken, szerzeteseken segített. Ökumenikus felfogása miatt már teológus korában, később segédlelkész korábban számos alkalommal nézeteltérései voltak feletteseivel, többször helyezték fegyelmi alá. Különösen könyvének, Napraforgók című elmélkedéseinek kiadása után, kryptokatolicizmussal vádolták, s emiatt éveken át pereskedett. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat azonban rendes tagjává választotta (1925) a Napraforgókban alkalmazott természeti hasonlataiért. Szókimondó volt, prédikációiban merész hasonlatokat alkalmazott, mely miatt több kellemetlenség érte. Nagy hatású prédikációit rögtönzéssel mondotta, nem írta le előre. Nyomtatásban csak egy könyve, néhány elbeszélése és prédikációja jelent meg életében. Utolsó éveiben kiadatlan kéziratait rendezgette. Az 1950-es évek végén Szilády Áronról írt könyvet, az 1970-es években önéletírását fejezte be. Ezek terjedelme mintegy 1500 gépelt oldal. További írásaival, elbeszéléseivel együtt a budapesti Ráday Gyűjtemény Levéltárában találhatók. 1985. március 17-én hunyt el. A kiskunhalasi Régi Református temetőben helyezték örök nyugalomba. A kiskunhalasi Szilády Áron Társaság 1995. március 18-án Ván Benjámin halálának 10. évfordulóján emlékülést tartott, kiállításon mutatta be a vele kapcsolatos emlékeket. A Kiskunhalasi Református Egyház és a Szilády Áron Társaság kiadta a műveiből válogatott Tört vetés című könyvet (Kiskunhalas, 1995), majd ennek a Napraforgók részleteivel bővített változatát (Kiskunhalas, 1998). A Ván családot bemutató könyv jó alkalmat teremt arra, hogy Ván Benjámin életét a róla készült fényképek segítségével is bemutassuk az érdeklődőknek. A képek időrendben követik egymást. így ismerhetjük meg kicsit jobban Ván Benjámint a papot és az embert. Irodalom: Darányi Mária: Életrajzi adatok (Ván Benjámin: Napraforgók. Tört vetés. Kiskunhalas, 1998. 142.); Darányi Mária: Ván Benjámin (Szakái Aurél szerk: Kiskunhalas almanach. Kiskunhalas, 2002. 246-247.) 187
