Gszelmann Ádám: Bogárzói iskola - Thorma János Múzeum könyvei 28. (Kiskunhalas, 2008)
Visszaemlékezések
Teréz néni: Persze. Aztán 6 évig tanítottam Fajszon - ez egy Duna melletti kis falu - de közel kerültem nagyon Sükösdhöz, mert édesapám ott tanított és az mégis közelebb volt, mint Bogárzó puszta. Riporter. Mennyivel másabbak a mostani gyerekek, mint akkor a bogárzói gyerekek voltak, vagy ahova utána került rövid időn belül? Teréz néni: Voltak gyerekek, akik még Imrehegyről is idejártak, bár közel laktak az imrehegyi iskolához, de mivel a szüleik is idejártak Bogárzó pusztára, a gyerekeiket is ide íratták. Én másfél km-re laktam a Paprika tanyában és gyakran átvágtam a bogárzói iskolánál, ugyanis volt egy átjáró a Komoráékhoz és ott volt a biciklim. Azt képzelje el, hogy ezeket a gyerekeket, akik Imrehegy felé mentek haza, gyakran utolértem kerékpárral és még akkor is egymás mellett mentek font, szépen a főútnak a szélén, ahogy én útnak indítottam őket. Szóval, ma ilyen már nincs. Én 46 évig tanítottam a pályán, mert aztán Fajszon voltam hat évig. Bár Fajszon is nagyon szerettem, de amikor a férjemet Bajára helyezték, pénzügyi előadó lett a Városházán, akkor én is Bajára kerültem a 2-es számú gyakorlóba. A gyerekeknek a szeretete és a tanításhoz való hozzáállásom nem egészen az én érdemem. Az apukámék kilencen voltak testvérek és mind a kilenc pedagógus lett, aztán aki akart, az még továbbtanult. Tehát őtőlük is nagyon sokat ellestem. De a nagyapám is pedagógus volt, a lányom is meg a ve- jem is pedagógus, úgyhogy egész pedagógus dinasztia. Kevesen mondhatják el azt, hogy még az unokatestvéreim is pedagógusok, a testvéreim is, és még azoknak a feleségeik is. Úgyhogy sok pedagógus van a családomban. Riporter. Most üzenjen valamit a találkozó résztvevőinek! Teréz néni: „Szeretettel köszöntelek benneteket kedves volt tanítványaim és a szüléiteket is. Nagyon-nagyon szerettem volna elmenni erre a találkozóra, de mivel mind a két szememre megvakultam, így legjobb nekem, hogyha itthon maradok, de gondolatban ott leszek minden egyes műsornál. Szabó Karcsi, az egyik tanítványom megígérte, hogy el is jön értem, meg vissza is visz, de vakon egészen más ott lenni egész nap. Tulajdonképpen én titeket szerettelek volna látni, hogy mivé lettetek az elmúlt időszakban, hiszen vannak olyan tanítványok közietek, akit már 50 éve nem láttam és azért 50 év nagyon nagy idő. Biztosan egyesek már úgy jöttek ide, úgy jöttetek ide, hogy nagymamák meg nagypapák vagytok és hát azokat is, a kis gyerekeiteket, családjaitokat meg unokáitokat is sok-sok szeretettel köszöntőm. Gondoljatok néha rám! Remélem, hogy egy sikeres szemműtétnek köszönhetően látni fogok, és biztos lesz még több alkalommal is ilyen találkozó Bogárzó pusztán. Akkor majd újra látni foglak benneteket...” Riporter. Azt szeretném még az ünneplők, megemlékezők nevében tolmácsolni Tériké néninek, hogy kívánunk nagyon jó egészséget és még további hosszú életet, és reméljük, hogy megtalálják a megoldást, hogy Ön is láthassa volt tanítványait. Teréz néni: Igen. Én is köszönöm, hogy ez megadatott nekem és jó egészséget kívánok mindazoknak, akik ezt lehetővé tették. Viszonthallásra. Rich Gabriella, rádióriporter 68
